Prielle Kornélia - Halálának 120. évfordulójára emlékezünk

Prielle Kornélia,

született Prielle Antónia

Máramarossziget, 1826. június 1. – Budapest, 1906. február 25.

Magyar színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja.

Halálának 120. évfordulójára emlékezünk.

„Működését a nemzet köztudata azóta is a magyar színészet történetének legelső vonalába helyezi. Születésének centenáriumán a Nemzeti Színház a Nagymama díszelőadásával áldozott emlékezetének s a vidéken is, főleg szülővárosában, kegyeletes ünnepeket rendeztek. A fővárosi Közmunkák Tanácsa az egyik épülő városrészben (Budapest XI. kerülete) utcát keresztelt el nevéről. Pályája a magyar színészet hőskorából indult el s belenyúlt a modern színjátszás bölcsőkorába; nagy hagyományokat indított meg maga is, hatása mindmáig elevenen munkál a színpad legjobbjainak művészetében. Elsősorban Csiky Gergely és mások társadalmi drámáiban nyújtott alakításai emlékezetesek.”

Kedve a színészethez a máramarosszigeti úri műkedvelők előadásain ébredt föl. Tizenöt éves korában, 1841. június 10-én lépett először színpadra Szatmáron, Tóth István társulatában a Két gályarab c. drámában, egy 11 éves kisfiú szerepében.

Marosvásárhelyt ismerkedett meg Dérynével, aki nagy szeretettel foglalkozott vele, buzgón oktatgatta és kitől saját megemlékezése szerint is sokat tanult. Itt találkozott Kántornéval is, aki felfigyelt rá és barátságába fogadta. 1844-ben Nagyenyeden ismerte meg majd hívta meg a Nemzeti Színházhoz Szigligeti Ede is, akinek Zsidó című népszínművében 1844 őszén Nagyszebenben nagy sikerrel játszotta Lizi szerepét. Ebben a szerepben mutatkozott be azután a budapesti Nemzeti Színházban  is, 1844. december 17-én. Fellépését igen kedvezően fogadták, a Honderű bírálója nem késett rámutatni, hogy: »Benne ritka színészi tehetség rejlik, mely évek folytán a művészi tökély nem mindennapi fokára fejlődhetik.

1846 őszén itt esett meg rövid és romantikus ismeretsége Petőfivel, melynek majdnem házasság lett a vége. Petőfi a pár napos epizód után visszapártolt Szendrey Júliához, Kornélia pedig 1848. augusztus 23-án Kolozsvárott nőül ment egy nagytehetségű kezdő pályatársához, Szerdahelyi Kálmánhoz.

A legcsodálatosabb az, hogy kései szereplésében is meg lehetett érezni — mintegy összegeződve — gyermeklányalakjainak gráciáját, fiatal asszonyainak fölényes szellemességét és mindehhez egy hosszú élet finom bölcsességgé érett tapasztalatát. Csiky Gergely mindezt belesűrítette egy szerencsés inspirációból fogant alakba, A nagymamájának címszerepébe, amit egyenest Prielle Kornéliára szabott és amivel ez egész pályájára mintegy feltette a koronát. 1891. november 4-én már ezzel az alakítással ülte meg ötvenéves színészi jubileumát és működésének utolsó másfél évtizedében e darab előadásait Prielle szereplése valóságos ünnepi értékké avatta.

A magánügyekben rendszerint nem túlságosan tapintatos szenzációéhség elől és egyúttal gyógyulás végett is Abbáziába utazott, de onnan még betegebben tért haza és napokig tartó haláltusa után, 1906. február 25-én este tíz órakor elhunyt.

Nemzeti Színház épületéből Szabadszállásra vitték és a férj családjának sírboltjában helyezték örök nyugalomra 1906. február 28-án délután.

(2026. február 25.)