Interjú Kriszt László rendezővel
"Holokauszt 80"
Kazán István Kamaraszínház vendégjátéka a Nemzeti Színházban.
Egy kicsinyke kamaraszínház hogyan jut el a Nemzeti Színházba?
Egyrészt a kitartó több évtizedes szakmai munkának köszönhetően, amely sohasem az anyagi szempontokat, hanem a mindenkori színházat, annak egyetemes értékeit tekinti elsődlegesnek, másrészt Rosenfeld Dániel Imre menedzser úrnak, aki ugyancsak kitartó munkával próbálja eljuttatni a produkciókat mindenhova, ahol érdeklődés és/vagy igény mutatkozik rá.
Miben tudná összefoglalni ezeket a színházi értékeket?
Amikor 2006-ban megalakult a Kazán István Kamaraszínház a Fészek Művészklubban, akkor azt tűztük ki célul, hogy a magyar és egyetemes színházi értékeket tekintjük mérvadónak, ezen belül is a keresztény és zsidó kultúrát, mint fundamentumot. Az első előadásunk: Sárdi Mária: Kislány a pokolban holokauszt monodráma volt 2006-ban, amellyel aztán 18 évvel később első alkalommal mutatkozhattunk be a Nemzeti Színházban és rögtön a második előadás volt anno Tadeusz Borowszki: Auschwitzi Napló holokauszt monodráma, amellyel pedig most jutottunk el a Nemzetibe.
Ahogy olvastam a "Holokauszt 80" emlékév jegyében.
Igen. Persze ehhez kellet az előző előadásunk /Sárdi Mária: Kislány a pokolban/ szakmai sikere, igy másodszor is megkaptuk a lehetőséget a vendégjátékra.
Miről szól az Auschwitzi Napló monodráma?
Tadeusz Borowszki a lengyelek nagy írója volt, aki nem zsidó származása, hanem az illegális kommunista tevékenysége miatta kerül Auschwitzba, igy nem ment azonnal a gázkamrába, hanem szanitéc lett. Így élhette túl és igy számolhatott be az általa látott és átélt borzalmakról, amelyeket a „Kővilág” című novelláskötetben írt meg. A sor fintora, hogy Borowszki 35 kilóra lefogyva, de túlélte koncentrációs tábort, majd 1951-ben öngyilkos lett, mivel csalódott a kommunizmusba, amely ugyan olyan elnyomó, zsarnoki rendszer volt számára, mint a nácizmus. Tragikus sors egy tragikus világban.
Milyen volt maga a próbafolyamat?
A háttérpróbák a Fészek Művészklubban voltak, de lehetőséget kaptunk a helyszínen is. Itt ragadom meg a lehetőséget, hogy megköszönjem a Nemzeti Szinház egész stábjának azt a mérhetetlen segítséget, amely legutóbb és a mostani vendégjátékunkat is kisérte.
Ahogy végigolvastam a kamaraszínház szakmai múltját, abból kitűnt a fiatal nemzedékek megszólításának fontossága!
Az „Auschwitzi Napló” egyedülálló holokauszt monodráma amely ironikus narratívában mutatja be a rémségeket, az iparilag létrehozott emberirtási gépezetet, azokat a szörnyűségeket, amelyet mementóként kötelességünk fenntartani, s a fiatal generációkkal megismertetni. Ezért tartjuk fontosnak a fiatalok reális tájékoztatását, nevelését az elmúlt évszázad világ égéséről.
Két részből áll a program!
18h-kor kezdődik maga a program, a "Holokauszt 80" emlékév jegyében. Egy tiszteletadó köszöntő, majd gyászima és rögtön utána a monodráma. Az azt követő rövid szünet után pedig 19h- kor az Ávinu Trió együttes "A túlélés dallamai" - autentikus zsidó liturgikus dalok programrész következik. Az Ávinu Trió 2008-ban alakult, amely egyedülálló módon ötvözi a komoly és könnyűzenét a hagyományos zsidó liturgikus dallamokat, imarészleteket, népdalokat és modern izraeli zenét.
Kiket láthat a közönség?
A monodrámában Kovács Molnár József színművészt láthatjuk, díszlet: Merenics Zsófia, grafika-videó: Kárer László, smink: Péterfy Bernadett az Ávinu Trióban pedig közreműködnek Rosenfeld Dániel Imre kántor, Asztalos Rita zongora, Horváth József hegedű, Schum József klarinét.
- Akiket érdekel, hol tudnak meg még több részletet a kamaraszínházról?
A www.kazanistvankamaraszinhaz.hu weboldalunkon.
Köszönöm az interjút!
Maximilian Kristóf.
(2024. október 31.)