MITEM-krónika 7. rész - A szavak teremtő ereje – Szakmai program Valère Novarinával

 „Amiről nem lehet beszélni, épp azt kell kimondani.” – ez a kifordított Wittgenstein-idézet volt a címe annak a beszélgetésnek, amelyen a világszerte ismert francia író-rendező, Valère Novarina vett részt. A szerző Az Árnyak Játéka című előadása április 29-én látható a MITEM-en, Jean Bellorini rendezésében. A beszélgetésen a két francia alkotó mellett részt vett Rideg még Zsófia a Nemzeti Színház dramaturgja, aki Novarina több művét is magyarra fordította, illetve Berettyán Nándor színművész, akinek A súgó című darabját a francia író ihlette.

A beszélgetés moderátora, Sepsi Enikő, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára felvezetőjében elmondta, Novarina neve nem ismeretlen a magyar közönség előtt, hiszen 2009-ben mutatták be Debrecenben Képzetelbeli operett című darabját, előtte, 2008-ban jelent meg magyarul esszékötete, A test fényei címmel. Együttműködésük gyümölcseként látott napvilágot magyarul a Havazás című írás, illetve A cselekvő szó színháza prózai esszékötet. 2016-ban a MITEM-en is volt egy bemutatója a szerzőnek, az Imigyen szóla Louis de Funès, ami szintén egy prózai szöveg színpadi átirata, és szintén a MITEM-en szerepelt a Nevek erdejében, ezen kívül a Francia Intézetben Az érthetetlen anyanyelv címmel is szerveztek programot a szerző írásaiból. Az életművel való mélyebb foglalkozás eredménye lett egy monográfia is, Sepsi Enikő tollából. A másik francia vendég, Jean Bellorini 2020-tól a Théâtre National Populaire igazgatója, előtte pedig a Saint-Denis-i Théâtre Gérard Philipe nemzeti színházi központ vezetője volt, több nagy klasszikust vitt színpadra, Victor Hugót, Rabelais-t, Molnár Ferencet, Dosztojevszkijt is rendezett már. Emellett kiváló zeneszerző is, operákat is színpadra állított. A most látható Az Árnyak Játéka (Jeu des Ombres) című előadást 2020-ban mutatták be Avignonban. A beszélgetés közben több felvételt is láthattak az érdeklődők Novarina műveinek korábbi előadásaiból, illetve a mostani produkcióból is volt részlet.

Valère Novarina a korábbi, debreceni előadás kapcsán arról beszélt, hogy neki is nagy kihívást jelentett a magyar anyanyelvű színészekkel együtt dolgozni, de végül a zene átsegítette a nehézségeken. Rideg Zsófia a fordítás nehézségeiről beszélt, megemlített, hogy a korrepetitornak, Szentai Cecíliának óriási szerepe volt abban, hogy jól sikerül átültetni a dalszövegeket. Az előadás zenéjét író, Christian Paccoud-t is segítette, ennek köszönhetően kerültek be az előadásba zenei idézetek a Bánk bánból, vagy magyar kabarézenékből. Valère Novarina ehhez hozzátette, az előadás szövegvilágát Rideg Zsófia olyan sikeresen teremtette meg magyarul, hogy egy debreceni néző a francia szerzőnek köszönte meg a magyar nyelv szépségének újrafelfedezését. „Brechtnek van egy szövege, amelyben azt mondja, hogy a szereplők, amikor énekelnek, mindig hazudnak. Ezt megfordítanám, és inkább úgy mondanám, hogy amikor egy szereplő énekel, biztos, hogy az igazságot énekli.” – emelte ki a francia író.

A fiatal színművész-szerző, Berettyán Nándor A súgó című darabja és a JHVH - A név című regénye kapcsán is beszélt. Elmondta, nagyon fiatalon, még 17 évesen látta a Képzeletbeli operett előadását, ami katartikus élményt jelentett számára. Ez inspirálta őt később A súgó megírására is. A Novarina-szöveg mondatai, szóképei már akkor nagyon nagy hatással voltak rá, aztán a Nevek erdejében után írt egy előszót, amiben a különböző színészkarakterek jelennek meg, ebből született meg A súgó. „Ez nagyon egyszerű metafora, hiszen a súgóhoz hasonlóan az ember az életben is keresi azt, aki súg neki, ha van ilyen egyáltalán.” – emelte ki Berettyán Nándor, hozzátéve, nagyon megfogta őt az az eleven nyelv, amit Novarina használ, pontosabban a nyelv általi cselekvés lehetősége. A nyelv, ahogyan megszületik, teremtődik, és maga is teremtővé válik. A darabjában ezért ő direkt „túlbeszélt” nyelven írt, mondta, mert így benne van a nyelven keresztüli keresés. A regényében is ezt fogalmazza meg, a nyelv általi teremtést. „A szóval teremtünk meg a színházban is egy-egy helyzetet, ezt egy titok lengi körül, mint az imában, a liturgiában. A színpadon is a szó által egy másik minőség teremtődik meg. Nagyon benne van ez a mi kultúránkban, a megnevezés ugyanis egyúttal birtokba vételt is jelent.” – fogalmazott a színművész.

Az Árnyak Játéka rendezője Jean Bellorini elmesélte, a Novarinával folytatott közös munkában ők is sokat beszéltek a kimondhatatlanról. „Számomra a színház az a tér, ahol a sötétben felfedünk egy igazságot, amely minden nézőnek a sajátja, ugyanis mindenki lát valamilyen igazat, a magáét. Számomra az a fantasztikus, hogy éppen a sötétben tudjuk ezt a világosságot megteremteni. Ez egyszerre hozza el a káoszt és az életet az előadásba. Mintha a színház a megjelenésnek a misztériuma lenne. Az a hely, ahol a szeretteink előtt, az elhunytak előtt tudunk tisztelettel adózni.” – fogalmazta meg Jean Bellorini Amikor az Orfeusz megírásáról beszéltek, ezt az élők és a holtak nászának gondolta el. A színház, a zene és a szöveg nászának. A rendező szerint olyan ez az előadás, mint egy himnusz a színháznak, a halottaknak, vagy inkább a fantomoknak. „Novarinánál nincs előtte és utána, nagyon szeretem ezt, és a színházban is ez van, hogy kapcsolódunk valakivel, aki már elment, és aki majd jönni fog. A pandémia közös pillanat volt, ennek az előadásnak a próbái is ez idő alatt kezdődtek, akkor, amikor lezártak minket. Ez is benne van ebben az előadásban, hiszen bennünk is ott volt a halál megélése és az újratalálkozás a színházzal és az élettel, vagy az élettel és a színházzal, nem is tudom, milyen sorrendben mondjam. Erről is szól ez az előadás.” – tette hozzá a francia rendező. Sepsi Enikő ezt azzal egészítette ki, szerinte Novarinánál a mítosz lényege jelenik meg, az, hogy a cselekvés előrébb van, mint a látás. És a beszéd megelőzi a gondolatot, tette hozzá ehhez Bellorini, de az ének is megelőzi a szívet.”Számomra ez a lényege a színháznak.” – mondta a rendező. „Rabelais-nál is ez a kérdés merült fel bennem, de úgy gondolom, a zeneiség függvényében értjük meg a szó lényegét. Azt, mi az igaz, a hamis, az élő, a halott – ezek érdekelnek engem a színházban is. Egy Proust-előadásom végén hangzik el a mondat: a halál egy betegség, amiből visszatérünk.” – összegezte Jean Bellorini.

Ungvári Judit

(2022. április 29.)