Az elfogadás fájdalma, Blaskó Péter – Csermlényi Viktor

 Egyidős vagyok a szerepemmel, hiszen Csermlényi Viktor is hetvenegy éves, ráadásul mindkettőnknek nehezen megy az éneklés, igaz, más-más okokból. Neki már, nekem még. Csermlényi Viktor világhírű operaénekes, aki pályája során bejárta a nagy színpadokat, és a Covent Gardentől eljutott… Pesterzsébetig.

Tüdőtágulása van, és a hangja már nem a régi. Ez nyugtat meg, mert nálam éppen fordítva áll a helyzet az énekléssel: már zajlanak az énekpróbáim, hiszen az előadás során még egy énekes fellépésem is lesz egy pesterzsébeti kultúrhodályban. Bevallom, ez már most izgalommal tölt el. A Macskajáték-előadásokban általában nem fakadnak dalra a Csermlényi Viktorok, ezúttal ez is másképp lesz.

– De a fájdalom azonos: Csermlényi öregszik, és ennek következményeit az idő előrehaladtával mindannyian érezzük. A darabot az elmúlás szomorúsága lengi át, de emellett az életigenlés is kihallatszik belőle. Az elmúlás elkerülhetetlen – ezt mindannyian tudjuk –, mégis drámai erővel tör rá mindenkire ez az érzés. Ennek a belátása bizony fájdalmas, de az ember nem tehet mást, elfogadja ezt, és befogja vitorlájába ezt a fájdalmat, úgy hajózik tovább. Ami Csermlényi Viktor számára vigaszt adhat: egész életen át tartó szerelme Erzsi, vagyis Orbánné iránt. Ez a szenvedély ki is tölti az életüket, bár a testiség már csak a közös étkezésben jelenik meg, Erósz azért minden falatban megbújik.

Szerelmük az ágyból átköltözött a konyhába. Persze nem minden szereplő látja erotikusnak Csermlényi étkezési szokásait. Sok rosszat is mondanak róla: Csermlényi evés közben beszél, beszéd közben eszik, gusztustalan és így tovább. De ezeket sem kell mindig komolyan venni. Erzsi például azért szid Paulának, mert így akarja a női riválisát elriasztani tőlem. Hiába, ha az emberért két nő is verseng…

L. Gy.

(2019. december 13.)