Macskajáték, Vihar, Trianon - Olvasnivalók a Nemzeti Magazin harmadik számából

„Addig él az ember, ameddig vannak tervei, vágyai, reményei. Még áhít valamit, még csalódik, még kétségbe esik” – mondja Örkény István klasszikusáról a Macskajáték főszereplője, Udvaros Dorottya. Ketten egyről – egy pap és egy esztéta vélemény a Rocco és fivéreiről. A történelem színpada és kulisszái – Trianon színházi szemszögből. Ezekről és még sok egyébről kínál érdekes olvasnivalót a Nemzeti Magazin.

Ajánló a tartalomból

Merész történet – Udvaros Dorottya

„Addig él az ember, ameddig vannak tervei, vágyai, reményei. Még áhít valamit, még csalódik, még kétségbe esik. És abban a pillanatban, amikor ezek már nem lesznek fontosak, akkor vége van mindennek, teljesen mindegy, hogy hány éves valaki.”

Macskajáték – Szász János rendező

„Örkény szerint megéri nyugtalannak lenni és nem elfogadni a dolgokat. Legfeljebb eljön a kijózanodás pillanata ebben az őrült versenyfutásban. Orbánné folyton rohan, és a végére bizony elfárad. Rá kell jönnie: lehet, hogy ez a szerelem volt az utolsó esélye az életben, hogy még egyszer valami fontos történjen vele.”

A vihar - Andrzej Bubień rendező

„Aki megérkezik a szigetre, annak Prospero elkezdi átértelmezni a történetét. Ez nagyon is kortárs jelenség, hiszen manapság is szeretjük »átprogramozni« a történelmet… Prospero nem varázsló vagy bűvész, ahogyan sokszor értelmezik, hanem művész, aki egyfajta médiumként közvetíti – és így át is értelmezi – a valóságot.”

Gajdó Tamás: Mit vesztett a magyar színészet Trianon által?

A száz éve aláírt trianoni „békeszerződés” következményei az élet minden területére kihatottak. Sorozatunkban a színházi élet átalakulását mutatjuk be – a veszteség számba vételének, valamint folyamatok, sorsok, törekvések, sikerek és kudarcok bemutatásának mozaikdarabjaival. „Érvelő” térképek és színházi propaganda.

Nézőpont: Rocco és fivérei

Hodász András „Minden erős ebben az előadásban. A szöveg, a színészi alakítások, a színpadkép, a látvány, a mondanivaló. Nem hagyja, hogy érdektelenül vagy unatkozva üljük végig az előadást. A néző vagy rajongani fog érte, vagy viszolyogni fog tőle, de biztos nem megy úgy haza, hogy ma este nem történt semmi. Az első perctől az utolsóig bevonz, rabul ejt, őrületbe kerget.” –

Bazsányi Sándor: Mintha Vidnyánszky nem is annyira megérteni, mint inkább megítélni akarná a művészeti modernizmus nyelvét, amelyet egyébként ő maga is nagy kedvvel és leleménnyel használ… De talán szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy a rendező a művészeti modernizmus nyelvét használva utasítja el annak világát.”

(2019. december 13.)