Megjelent a CD, akik tudtak, eljöttek az alkotók és közreműködők közül: itt voltak a Kaszás Attila szellemi hagyatékának ápolásáért létrehozott alapítvány képviselői, a lemez szerkesztői, rendezői, a művészek, a cd tervezője és fotósai, a kiadók a felvételeket készítők. A sajtó képviselői pedig megtöltötték a Nemzeti Színház első emeletét.
Hiába mondta Stohl András, hogy reméli, megússzuk könnyek nélkül, neki sem sikerült. Rendre bepárásodó tekintettel nézegettünk a távolba vagy egymásra, amikor valaki Attila nevét mondta, vagy a lemez egy-egy bejátszott részletében Attila hangja szólalt meg a hangszórókból. Hát, így vagyunk még ma is - ahogy házigazdánk, Jordán Tamás mondta: Nem telt el túlságosan sok idő március óta, úgy éljük meg Attila hiányát, mint hogyha nem vennénk róla tudomást. A társalgóban, a folyosókon, az öltözőkben vagy előadás közben, ha meglátunk valakit Attila jelmezében, nem esik le rögtön a tantusz, hogy nem ő jelent meg. Egy ilyen alkalom, mint a mai, egyszerre jelen és múlt idő. Luca megérkezése a jelen. Ahogy már most készülődünk március tizenhatodikára, Attila negyvennyolcadik születésnapjára, a jelen és a múlt. A szerveződő gálaest a napi beszélgetések tárgya, valójában ez a biztos pont a márciusi műsortervben, minden más e köré szerveződik.
Hónapok óta erre a pillanatra várunk, simogatta meg a frissen érkezett lemezt Pápai Erika a CD szerkesztő-rendezője és közreműködője. Mi sem láttuk még, úgy érzem, gyönyörű lett. A Magyar Katolikus Rádióból kért fel minket E. Román Kata, aki ennek a lemeznek is társszerkesztője és rendezője, hogy verses meséket mondjunk gyerekeknek. Mikor én elkezdtem a munkát, Attila már kórházban volt. Tizennyolc percet sikerült vele addig rögzíteni. A halála napján, mindannyiunk számára világossá vált, hogy ezeknek a verseknek, meséknek el kell jutniuk Jancsikához - és most már Lucához is -, és hogy ki kell találnunk valamit, hogy az elkezdett munka befejeződhessen. Tudtuk, hogy Attilának mennyire fontos volt a felvidéki és a magyar művészeti élet összekapcsolása, ezért a Ghymes Együttesből megkerestem Szarka Gyulát és Szarka Tamást, folytatta Pápai Erika. Egy rendkívül szép munka kezdődött velük, ők egészítették ki a lemez első felét mintegy fél órásra. A másodikat pedig mi, színész kollégák-barátok vettük fel. A lemez elkészült, ötezer példányban megjelent, a bevétele pedig, reméljük, hogy egy kis segítség lehet a gyerekeknek, a családnak. A lemez valamennyi közreműködője ingyen dolgozott, a kiadvány teljes bevétele a Kaszás Attila Szellemi Hagyatékának Ápolásáért létrehozott Közhasznú Alapítványon keresztül Kaszás Jancsikáé.
Soha ilyen fájdalmas és szép feladatom még nem volt, mesélte Kentaur, mint ennek a lemezborítónak a megtervezése. Amikor először hallgattam a lemezt, állandóan meg kellett állnom a kocsival, mert mindig elhomályosult az út. De azt nagyon fontosnak érzem elmondani, hogy sokadszorra hallgatva már nevetni is tudtam a gondosan összeválogatott, értékes tartalmán; mert azon túl, hogy a lemez nemes célt szolgál, nagyon igényes és szórakoztató.
Aki meghallgatja a lemezt, azt fogja érezni, hogy minden részét a szeretet lengi be. Ilyen fantasztikus kapcsolat egy alkotógárdán belül, mint amit itt tapasztaltunk, egészen kivételes – mondta E. Román Kata.
Ebben a hangulatban peregtek a percek, sorra szólaltak meg a közreműködők, ki-ki a saját történetével a felvételekről, a közös munkáról, Attiláról, közben pedig a fájdalmasan szép részletek a lemezről. A tájékoztató végén a közreműködőket még egy órán át faggatták az újságírók, tévések, rádiósok.
Fejezzük be Stohl András mondatával a tudósítást: számunkra nagyon fontos, hogy ez a CD minél több példányban fogyjon el. Nem hiszem, hogy szükséges ezt indokolni, de ha mégis, akkor Dr. Takács Melinda ügyvéd, a közhasznú alapítvány titkárának szavaival érdemes: mert jó.
A CD biztosan megtalálható a Libri hálózatban, valamint színházunk információs pultjánál és a jegyirodánkban, az Andrássy úton. Gyönyörű karácsonyi ajándék.
Amolyan utóiratként egy e-mail, ami a sajtótájékoztató végén várt a postaládámban:
Tisztelt Szerkesztőség, Tisztelt Nemzeti Színház!
És Tisztelt Mindazok, akik létrehozták a Kaszás Attila Alapítványt! Köszönöm, hogy ismertté tették az alapítvány számlaszámát, így tudom, hova küldöm majd az 1%-omat. Láttam a Padlást évekkel ezelőtt. Soha nem felejtem el Attila hangját. Várom és megveszem a meselemezt is. Ha csak így tudok segíteni, megteszem. Amíg meg nem született Attila kislánya, azért gondoltam rá minden nap; amióta megszületett a kis Luca, azért gondolok rá minden nap. Ha tehetném, sokkal többel is segíteném Ildikót és gyermekeit!
Tisztelettel: Vad Imréné tanítónő / Szfvár
(2007. december 11.)
