Vissza a hírekhez
Értékek mentője
Gratulálok a Jászai-díjhoz! Tőled is azt kérdezem, mint Bodrogi Gyulától, hogy érzed most magad?Köszönöm, nagyon jól. Tudod ez egy szakmai díj, erre a kollégák terjesztik föl az embert, így még fontosabb számomra. Az a legszebb, hogy nem tudtam róla, teljesen váratlanul ért. Pedig én is tagja vagyok egy szakmai szervezetnek, a díszlet- jelmez és látványtervező művészek között, én magam is több kollégát javasoltam díjazásra, és mégsem hallottam róla, hogy a nevem is fölmerült.
Most is dolgozol, csak telefonon tudtalak elérni. Egyszer azt mondtad, hogy nem nagyon szokás elismerni a ti szakmátokat.Pedig szerencsére nagyon sok tehetséges ember van a mi szakmánkban. Ezért sem számítottam erre az elismerésre, így aztán ez is emeli az értékét.
A megyejárás során hónapról-hónapra más helyszínen rendezed meg kollégáiddal a Nemzeti Színház történetét bemutató kiállítást. Én meg látom, hogy az soha nem egyforma. Az állandó és legfontosabb emlékek mellett mindig van valami változás is benne.Természetesen, ahogy a lehetőségek, például a kiállító hely hangulata, méretei engedik, változik az anyag is. De ennek a munkának is az a lényege, amit Józsa Ágnesnek egyszer összefoglaltam a Critikai Lapok számára. A régi jelmeztervek összegyűjtésével és feldolgozásával értéket mentek. Pályák és szakmák kihalhatnak, de a minőség, az érték nem halhat ki, mert az benne kell legyen minden produktumban. A fiatal tervezők nem tudnak elindulni ebben az útvesztőben. Szeretnék létrehozni egy olyan helyet, ahol munkáikat bemutathatnák, ahol azokat megismerhetnék a rendezők. Ennek helye lehetne itt a Nemzeti Színházban. Azt a gazdag történeti anyag, amellyel rendelkezünk, még nagyon sok munkát ad. Ma már inkább azt csinálom, amihez kedvem van.
(2005. március 16.)