Soha nem akartam színész lenni. Gyerekkoromban, ha megkérdezték, mi szeretnék lenni, azt válaszoltam, semmi. A színművészetire fogadásból jelentkeztem. Egy haverom mondta, hogy ő elmegy a felvételire, amire én dafke válaszoltam, hogy ha téged fölvesznek, akkor engem is. Engem fölvettek. Ott ragadtam. És, ugye, evés közben jön meg az étvágy
Ehhez a pályához nagyon, nagyon sok szerencse kell. Én szerencsés voltam. Mindig oda vetődtem, ahol éppen szükség volt rám, ahol megbíztak bennem. Tolakodni nem tolakodtam soha.
Az elmúlt évtizedek alatt sokan mondták; na, micsoda színészt csináltam belőled? Ezt nagyon sok kollégám átéli. Ilyenkor én jókat röhögök, és mindig mondom magamban, hogy megfeledkeztek a faterról meg a muterról.
Több mint száz filmmel, megszámlálhatatlan színpadi szereppel a háta mögött Garas Dezső hetven éves. Az elmúlt hetekben nem volt nap, hogy ne ünnepelték volna. Fizikai tortúra, mondja, de a szeme csillog. Boldog Jordán Tamás köszöntőjétől, Darvas Iván elektronikus úton érkezett jókívánságaitól, Törőcsik Mari csipkelődő te egyre szebb leszel megjegyzésétől, Agárdy Gábor köszöntő versétől, az együtt megnézett születésnapi Duna-tévés dokumentumfilmtől.
Az egyik nap egy fotót mutattam róla barátaimnak. Már hetven, csodálkoztak. Ha találkozol vele, mondták, add át neki jókívánságainkat, és köszönetünket: minden perc öröm, amikor láthatjuk. Színpadon, televízióban vagy a filmvásznon. Átadtam. Kedves Garas Dezső! További jó étvágyat!
Eöri Szabó Zsolt
