Kizökkent idő / III. Richárd
Részlet Heller Ágnes elemzéséből
Shakespeare számos alkalommal felvázolja a zsarnokság logikáját. De csak két drámájában, a III. Richárdban és a Macbethben reprezentánsa maga a zsarnok a radikálisan rossznak: Richárd teljes mértékben racionális zsarnok, Macbeth teljes mértékben irracionális. Jellemül tökéletesen eltérő, ám maga a zsarnokság mechanizmusa mindkét darabban erőteljes hasonlóságot mutat. Miközben a III. Richárdban bemutatja a zsarnokság mechanizmusát, Shakespeare bepillantást enged minden zsarnokság mechanizmusáról alkotott képébe. A zsarnokság Shakespeare-nél az uralkodás legelvontabb formája. Óva int a zsarnokságoktól, a bennük való tobzódás veszélyeitől; mivel, ha már kiépült a zsarnokság, ugyanazt a mechanizmust hozza mozgásba, mint minden korábbi esetben. A zsarnokságok katasztrófát jelentenek a főrendek és a köznép számára csakúgy, mint a zsarnokok számára. A zsarnokságok Shakespeare által ábrázolt elvont mechanizmusából következik, hogy III. Richárd szerepe olyan jól illett Hitlerhez és Sztálinhoz is. Nem volt szükség a történet modernizálására ahhoz, hogy tökéletesen illeszkedjen, nem kellett nagy erőfeszítés a jelen politikai lényegét felismerni a múltban. Egy racionalista zsarnok, mint amilyen Richárd, egyszerű és ebben az értelemben éles bepillantást nyújt a radikálisan gonosz zsarnokság működésébe és sorsába. (
)
Kortársunk Shakespeare
Részlet Jan Kott írásából
A mai néző, aki a saját korát találja meg a shakespeare-i tragédiákban, sokszor meglepően közel kerül Shakespeare korához. Vagy legalábbis jól megérti a kort. Vonatkozik ez elsősorban a történelmi krónikákra. Shakespeare drámai krónikáiban egyre jobban kiemelkedik a királyok és a bitorlók egyéni vonásai fölé a történelem általános képe. A Nagy Mechanizmus képe.
Kosztolányi Dezső: III. Richárd
(Hét, 1910. november 20. - részlet)
Ő a rossz ember. Egy régi angol krónika azt írja róla, hogy fogakkal jött a világra. Kicsi és izmos volt, mint a patkány. A színésznek egy primitív gazembert kell játszania, aki az első monológban már előre bejelenti a közönségnek, vagy inkább magának, hogy az életelixíre a bűn, egy körmönfontat, akinek a rosszasága már az esztelenség határán jár, egy embert, aki furfangjával együtt is naiv, félig gyerek és félig ördög.
Szomory Dezső: III. Richard király
(részlet a műsorfüzetben közölt írásból)
III. Richard király mint történelmi alak éppenséggel nem azonos a shakespeare-i hőssel. Erre nézve idézik többek közt az agg Desmond grófnő végrendeletét, ahol föl van jegyezve, hogy Gloster herceg igen csinos férfiú volt, épp olyan kecses, sőt vonzó jelenség, mint fivére IV. Edward, ami, valljuk be, egy csöppet sem érdekes. De már az érdekes, sőt mulatságos, hogy "old countess of Desmond" a világ legkitűnőbb táncosának mondja Richardot, aki pedig a köztudatban bizonyos tradicionális sántaságnak örvend. Maga a grófnő gyakran táncolt vele s nyilván igen élvezetesen, ha az olyan komor órában, mint a végrendeletírás, sem feledkezett meg e lendületes együttesekről...
(2004. november 08.)
