Vissza a hírekhez
Operamesék a Stúdiószínpadon
Az Operamesék a Nemzetiből mintha végig is venné ezt a hosszú sort. Mi a célod a sorozattal?Természetesen mi nem fogunk operát játszani, hiszen Budapestnek világszínvonalú operajátszása van, de ragaszkodunk a Nemzeti Színház hagyományához. Szerintem ez önmagában is fontos. Ugyanilyen fontos az operák megismertetése, és ebben a fent említett hagyomány jó segítőnk. Annakidején friss, lüktető, gazdag operai élet volt Budapesten. Olyan évadra is bukkantam, amelyben tizenegy új művet állítottak színpadra. Mai fejjel gondolkozva ez hihetetlen és csodálatra méltó, és akkor még nem is említettem a baletteket, valamint a magyar operákat, hiszen tudni kell, hogy a magyar operának is a Nemzeti volt a szülőhelye. Az opera nyelve akkoriban köznyelvnek számított, Déryné például ugyanolyan nagy volt opera dívának, mint drámai színésznek. Énekelt Gildát, Normát, Lammermori Lucia-t és nem csak Pesten, hanem Kolozsvárott, Miskolcon is.
Mindig is szerettem, ha valaki értő módon, illusztrálva beszél egy-egy műről. Tudom, jól zongorázol, a televízióban is volt már operatörténeti műsorod, ilyesmire számíthatunk most is?
Hány százalék zene, hány százalék mese vár ránk?Eddigi tapasztalataim alapján úgy vélem az egészséges arány a fele-fele, különösen így, hogy remek színész partnereim lesznek.
A közönség beleszólhat, kérdezhet? Készülsz erre?Külön nem készülök erre, de nem hiszem, hogy zavarba jönnénk, ha ilyen helyzet adódna. Mégis, az igazi célunk az, hogy elvarázsoljuk a nézőt. Jordán Tamással egy követ fújunk, mindkettőnk számára az az eszményi színház, amelyben komoly értéket kínálnak magas színvonalon, és közben mégis a könnyedség és a jó közérzet lengi be az estét. Eöri Szabó Zsolt
(2004. január 16.)