Hamupipőke

A szerelem és a hűség története - mondod, a Hamupipőkéről. Hogyan érted? Mert a mi elõadásunk középpontjában Hamupipõkének nem a sanyarú sorsa áll, sokkal inkább az állhatatossága. Ahogy például Konstanzának, Mozart, Szöktetés a szerájból címû operájában. Hamupipõke is egy olyan hõsnõ, aki függetlenül attól, hogy mennyi csélcsapsággal találkozik, kitart, mert övé az igazi szerelem. Végül megbocsát a hercegnek, a mostohatestvéreinek, mert olyan erõs a szerelme, hogy az mindenen továbbsegíti. Mire gondolsz csélcsapságok alatt? Például arra, amikor a herceg inasnak adja ki magát, és fordítva. A herceg a bálban egy egzotikus szépségbe szeret bele, aki persze Hamupipõke, mert õ is másnak adja ki magát. A történet tele van hazugságokkal és leleplezõdésekkel, ami minden igazi dráma sajátja. Ez egy igazi shakespeare-i, vagy mozarti történet. Méghozzá gyerekeknek... Igen, nincs itt hiba, a gyerekek különösen fogékonyak a konfliktusok természete iránt, pontosan értik a dráma igazságát, nekik nem lehet hazudni. A szerelemrõl sem. Pontosan. A négy-öt éves gyerekek szerelme már nagyon erõs, és nagyon sok konfliktussal telített, csak ezt a felnõttek hajlamosak elfelejteni. Amikor én négy éves voltam, egy bizonyos Marikával már komoly konfliktusokba keveredtünk. Mi most egy bábjátékról beszélgetünk. Hatalmas, majdnem felnõtt ember méretû bábokkal dolgoztok, amelyek mozgatásához egy ember néha kevés is. A mozgatók a Stúdió "K" színház mûvészei, akiket fekete ruhában mindvégig láthatunk, nem bújtatod el õket paraván mögé. Mi motivált arra, hogy pont ezt a bábtechnikát használd? Figyeld meg a gyerekek játékait. Azt, ahogyan õk babáznak. Észreveheted, hogy miközben tökéletesen beleélik magukat a babájuk helyzetébe, egyszersmind megmaradnak maguk is mozgatóknak. Ez egy sajátos kettõsség. Van, amikor õk játsszák a gonoszt, van, amikor a jót, és ezek között egy pillanat alatt váltanak. Miközben figyelnek a partnerükre is. A gyermeki dramaturgia nagyon hasonló a brechti dramaturgiához. Engem pedig az érdekelt, hogy ez a játék hogyan mûködik a színészeknél és a színészek egymás közti kapcsolatában. A bábjáték lényege, hogy a bábok konfliktusainak igenis emberieknek kell lenni, csak a kifejezési forma más, meseszerû, játékos, gyerekrajz-szerû. Mindehhez ez a bábtechnika a legalkalmasabb. Ugyanazok a törvényszerûségek munkálnak egy valós emberszínházban és egy ilyenfajta bábszínházban is. A különbség csak annyi, hogy itt látszik az az aktus is, ami a szituációkat létrehozza. Ugyanakkor ez dupla koncentrációt igényel, nem rejtünk el semmit. A táncjátékhoz is hasonlíthatnám az ilyen bábjátékot, de fõleg az operához. Amikor elõször beszélgettünk, operaként határoztad meg a Hamupipõke mûfaját. Most is szóbahoztad Mozartot, annak ellenére, hogy a színlapon már nem ez a meghatározás szerepel. Mondjuk így: prózai opera zenével. Ezt hogyan értsem? Figyeld meg, Mosonyi Aliz szövege egy különleges zenei világ. Ha pusztán az indulatokhoz és érzelmekhez hû interpretációban mondják a színészek ezt a szöveget, akkor is kialakul egy olyan fajta zeneiség, ami mögött a gyermeki beszéd pontos megfigyelése fedezhetõ fel. Aliz pontosan ismeri a gyermeki akaratok, akaratosságok kifejezõdését, a gyermeki érzelmek szórendjét. Az õ meséiben egészen különlegesek a mondatszerkezetek. A nézõk talán emlékeznek még a "Szekrénymesékre", a televízióból, azokban is érzékelhetõ volt, amirõl beszélek. Tehát a Mosonyi Aliz világa nem csak ritmikus és zenei, de pontosan tükrözi a gyermeki gondolkodást és mondatszerkesztést. Ugyanakkor mondhatjuk, hogy ez a gyermeki világ a szürreális intellektuális humor forrása is, amit meg a felnõttek fognak élvezni. Tehát nem csak gyerek-kísérõként számítasz a felnõttekre? A karácsonyi ajándékosztásnál is úgy van, hogy a gyerekjátékokat elõször a felnõttek veszik birtokukba... Ez így helyes (kaján mosoly). Az én tapasztalataim szerint a felnõttek ezt a játékot önállóan is megnéznék, de alibibõl majd hozzák magukkal a gyereket is. Eöri Szabó Zsolt

(2003. december 10.)