Nincs akadály

Debreceni gimnazistaként találkoztam először Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámájával. Mindig is úgy gondoltam, ismerem a történetet, hiszen az egész alapja és motívumai ott élnek a magyar népmesékben, a gyerekkorunkból ismert történetekben. Amikor azonban el kellett olvasnunk – mert kötelező volt – hősiesen végig is rágtam, de őszintén szólva nem szerettem. Nem értettem, mi ez a Gonosz, ami Csongor és Tünde szerelmének útjába áll. A kamasz Lujza életében mi lehetne akadálya a szerelemnek? Semmi. Akkor még azt hittem, a boldogság magától értetődő dolog.

A darabhoz igazán akkor kerültem közel, amikor Debrecenben, az akkori Vidnyánszky Attila-osztály hozta el vizsgaelőadásként Vörösmarty művét. Még most is élénken emlékszem Katona Kinga jelmezére, aki Ilmát játszotta – és aki most, a készülő előadásban Mirigy szerepében lesz zseniális. Érdekes visszagondolni rá, hogy akkor, gimnazistaként még eszembe sem jutott, hogy valaha színész szeretnék lenni, most pedig több kollégám is az akkori előadás szereplői közé tartozik.

Pár évvel később a Nemzeti Színházban iskolai program keretében néztük meg azt a Vidnyánszky Attila által 2016-ban rendezett Csongor és Tündét, amelyben most, évekkel később Ács Esztertől átvett szerepként én játszhatom Tündét. Az újabb, most készülő, zenés előadásban is Tünde leszek. Úgy érzem, valamit nagyon akar tőlem ez az anyag. A  szakdolgozatom egy része is megkívánta, hogy sokat foglalkozzak a reformkorral, Vörösmarty korával és magával a művel is. Az olvasópróba után a Vidnyánszky tanár úr félig tréfásan megjegyezte, hogy monodrámát kéne belőle csinálnom. Nagyjából az egész mű már a vérkeringésemben van, ki tudja, talán egyszer tényleg megvalósul. Most a Szarka Tamás által megzenésített változatot kezdjük próbálni.

Nemsokára játszani fogjuk az előző Csongor és Tündét, miközben már az újat is próbáljuk. A kollégák persze kedvesen piszkálnak, hogy nehogy dalra fakadjak az előadás közben, hiszen a frissen készülő előadás zenés verzió.

Az előadás fiataloknak készül. A felnőtté válás küszöbén, a pályaválasztás határán minden fiatal ugyanarra vágyik: a boldogságra. És talán minden lány – ahogy én is annak idején – hiszi, hogy nincs olyan akadály, amit ne tudna lerombolni a szerelemért.

(2025. november 19.)