Olasz szalmakalap – olvasópróba a Nemzeti Színházban

Silviu Purcărete azt vallja, hogy „a színház játék. És benne minden lehet ürügy erre a játékra, mint a gyerekeknél, a hozzá tartozó szimbólumokkal együtt. Ebben az értelemben a színház a gyermeki léttel, a gyermeki szabadsággal azonos”. Mi mást eredményezhet egy kitűnő bohózat és egy játékoskedvű színpadi mágus találkozása, mint a magasművészet rangjára emelt komédiát!

A történet szerint az esküvője napján a párizsi aranyifjú, Fadinard lova véletlenül megeszi egy éppen házasságot törő asszony szalmakalapját. A hölgy és lovagja arra kényszerítik Fadinardot, hogy szerezze vissza a kalapot, mert a hölgy különben lebukik a megcsalt férj előtt. Egyetlen hasonló kalap van még Párizsban, azt mindenáron meg kell találni. Fadinard a mit sem sejtő násznéppel a sarkában kalapkeresőbe indul keresztül-kasul a városon…

A darab szerzői: Eugène Labiche és Mark Michel.

Eugène Labiche (1815–1888) korának egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb színpadi szerzője volt. Száznál is több zenés bohózatot, komédiát, vígjátékot, úgynevezett vaudeville-t írt, amelyeket a legnevesebb francia színházakban játszottak. A Marc-Michellel közösen írt Olasz szalmakalapot 1851-ben mutatták be Párizsban, és állítólag a színház igazgatója akkora hülyeségnek tartotta, hogy el se ment a premierre. A darab kirobbanó siker lett, és nemcsak a szórakozni vágyó nézők tetszését vívta ki, hanem a kritikusok elismerését is, népszerűségét máig megőrizte.

„Nagyon örülök, hogy ismét itt rendezhetek a Nemzeti Színházban, és, hogy régi barátokkal találkozhatok” – mondta a világhírű rendező az olvasópróbán.

„Az Olasz szalmakalap az európai drámairodalom egyik mesterműve, egy tiszta francia komédia, amelyet nagyon sokfelé játszottak már. A mű a 19. században íródott, tele van élettel és humorral. Ez egy zenés előadás lesz, egy vaudeville. Ahogyan a magyaroknak az operett jellegzetes magyar műfaja, a spanyoloknak a zarzuela, a franciaknál a vaudeville volt a legnépszerűbb” – mondta Silviu Purcărete, majd arról is beszélt, hogy a zenés humoros történetben mély filozófiai gondolatok fogalmazódnak meg, és hogy a szöveg nem teljesen az eredeti, hanem egy általuk készített adaptáció. Az előadáshoz új dalszövegeket is írt.

„A mi előadásunkban a zenei anyagot úgy kell értelmezni, mint az operában, ahol a szöveg azért van, hogy megtartsa a zenét, de ettől még a szöveg nagyon fontos. Nagyon sok fiatal művészt is köszöntünk az előadásban, ők lesznek a  násznép vagy a kórus, mint az antik tragédiákban. Rendezői szempontból nagyon fontos a jelenlétük, semmiképp nem statisztaként gondolok rájuk, hiszen folyamatos mozgásban lesznek, ők azok a vidékiek, akik megérkeznek Párizsba és szép lassan felfedezik a várost” – magyarázta a rendező.

Az előadás főbb szerepeiben: Herczegh Péter, Trill Zsolt, Szarvas József, Schnell Ádám, Varga József, Pallag Márton, Kristán Attila , Rácz József, Bodrogi Gyula, Polyák Anita, Katona Kinga, Szűcs Nelli, Söptei Andrea, Szilágyi Ágota, Sipos Ilka, Krauter Dávid Róbert és Winkler Tamás Ábel láthatóak. A produkcióban közreműködnek az Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművész osztály, valamint a másodéves zenés színművész osztály hallgatói.

Az Olasz szalmakalap zeneszerzője Vasile Şirli, a díszlet- és jelmeztevező pedig Dragoş Buhagiar.

Fotók: Eöri Szabó Zsolt

(2025. január 24.)