Arra kértük a King Lear Show szerzőjét, Krill Fokint, mutassa be röviden az ő Lear-világának, ennek a családi nagyvállalatnak a főbb karaktereit. Kik ők, mit akarnak és mit cselekszenek? Portrék egy valóságos előadás fiktív alakjairól.
Lear
Egy multinacionális médiabirodalom, a „Lear Corporation” alapítója, elnöke és tulajdonosa. Újságokat, tévécsatornákat, weboldalakat, hírműsorokat és okostelefonos alkalmazásokat birtokol.
Emberek milliárdjai veszik igénybe szolgáltatásait anélkül, hogy elgondolkoznának rajta – egész életük bizonyos értelemben őneki van alárendelve. Hiszen ha Lear úgy akarja, híreket ad a háborúról, hogy felemésszen minket a depresszió és a szorongás. Ha pedig úgy akarja, szórakoztató tévésorozatokat fogunk nézni, és élvezzük az életet, még akkor is, ha a szomszéd városban éhen halnak az emberek.
A pénz már régóta nem érdekli őt. Csak a hatalom – nem csupán az elmék, hanem a világ, az emberek érzései és vágyai fölött – nos, ez az, amit igazán élvez.
És ez az, amit nem akar elveszíteni.
Goneril és Regan
Lear idősebb lányai – akik példás tanítványai apjuknak. Goneril a családi vállalat pénzügyeivel és stratégiai fejlesztésével foglalkozik, míg Regan a tartalomért, vagyis a szórakoztató műsorok gyártásáért felel. Különböző személyiségük és érdeklődési körük, illetve az előbbi rideg elszántsága és az utóbbi kreatív szenvedélye ellenére a nővérek két dologban nagyon is hasonlítanak egymásra.
Először is rendkívüli módon tisztelik az apjukat, és olyanok szeretnének lenni, mint ő – és úgy szeretnének uralkodni a világon, ahogyan ő uralkodott egykor, még ha kissé más módszerekkel is (hiszen az apjuk már öreg, és ők mégiscsak jobban tudják, mire van most szükség).
Másodsorban még apjuknál is jobban szeretik a hatalmat: természetesnek veszik, mert egész életüket e hatalomban élték meg. És ezért olyan fogékonyak a hatalom apályára és dagályára.
Tehetségük, intelligenciájuk és ravaszságuk ellenére, valójában túlságosan is hasonlítanak az apjukra. És ez teszi őket sebezhetővé.
Cordelia
Amint az gyakran előfordul, a látszólag az apjára legkevésbé hasonlító és ellene lázadó lány valójában – szellemiségét tekintve – apjának igazi követője. Cordelia – a cinikus idealista – jól tudja, hogy a világ irányításának régi módszere ma már nem aktuális. Nővérei olyan részletkérdéseken vitatkoznak, hogy több tévésorozatot készítsenek-e vagy vásároljanak több rádióállomást – de mindez már idejétmúlt problémakör.
A világ túlságosan megváltozott: és az igazi hatalom ma az ikonikus bálványokban, a szimbólumokban, az új szent szörnyetegekben rejlik – azokban, akiknek a hangját az emberek meghallják és akikben hisznek, mert lelki rokonságot éreznek velük. Az újfajta őszinteség – bármilyen őrült ötleteid is legyenek, biztosítja számodra a rajongók és csodálók tömegeit. És ha milliók félelmeiről beszélsz – akkor milliárdnyi ember fog hallgatni rád.
Cordelia úgy véli, hogy az embereknek hiányoznak a legendák. Elegük van már az unott gazdagokból, akik ott üldögélnek Davosban és vásárolgatják az unalmas jachtjaikat. A holnap vezetői azok a szuperhősök, akik szembe mennek az árral, akik a régi gazdagok ellen fordulnak.
Már nincs igény a zakós, nyakkendős bácsikra, hanem egy fiatal nőre van szükség, aki megmenti tőlük a világot! – gondolja Cordelia. És örömmel vállalja, hogy kielégítse ezt az igényt.
Edmund és Edgar
A neves tévés műsorvezető, Gloster fiai különböző úton járnak.
A törvénytelenül született Edmundot apja sohasem ismerte el igazán – bár pártfogolta, és még munkát is szerzett neki a Lear Corporationnél, de csak világosítóként.
Edmund, aki haraggal és nehezteléssel viszonyul mind apja, mind az igazságtalan világrenddel szemben, rájön, hogy ebben az életben csak saját magára számíthat. Másokat megvilágítva és a reflektorok árnyékában megbújva lassan, de biztosan megtanulta az intrika művészetét, hogy egy napon (és lehetőleg hirtelen) felfedje magát a világ előtt, és megmutassa, hogy senkinek sincs joga kinevetni a világosítókat.
Gloster kedvenc fia, Edgar viszont szeretetben és gazdagságban nőtt fel. Ahogy idősebb lett, és egyre többet tudott meg a világról, féltestvéréhez hasonlóan Edgart is megdöbbentette a világ igazságtalansága. Ám ellentétben Edmunddal, aki áldozatnak érezte magát, Edgar kívülről szemlélte a világban zajló szerencsétlenségeket. Így aztán elhatározta, hogy ő lesz annak megmentője. Feladva a nagyvárosi élet nyugodt és jól fizető karrierjét, Edgar haditudósítónak áll a háborús fronton. Visszatérve azt reméli, hogy Cordeliával, a hozzá hasonló idealista nővel összefogva jobbá tudják tenni a Corporationt – majd azt követően az egész világot.
(2024. április 29.)