Ibsen 1867-ben fejezte be az ötfelvonásos drámai költeményét, de közel tíz évet kellett várni első színpadra állítására. A történet egy álomszerű utazás, amely során Peer Gynt, a vad képzelőerővel rendelkező fiatalember különböző kalandok során megpróbál rájönni, mi is az élet és kicsoda ő. Odahaza megkeseríti idős édesanyja életét, meghiúsít egy házasságot, szerelmes lesz a csodaszép és ártatlan Solvejgbe, Grane nevű paripáján lovagol, összetűzésbe kerül a hegyek között élő mesebeli lényekkel, távoli vidékekre veti a sors, meggazdagodik majd elveszti mindenét, hajótörött lesz, miközben egyre csak űzi őt a titokzatos Gomböntő. Ibsen költeménye valóság és álom megrendítő keveréke, amely nem véletlenül tölt be fontos szerepet az egyetemes színháztörténetben.
Henrik Ibsen (1828–1906) a norvég irodalom egyik legjelentősebb képviselője, a 19. században kialakuló polgári színház egyik forradalmi drámaírója és költője volt. Nevéhez olyan világirodalmi klasszikusok fűződnek, mint a Babaház (ismertebb címén Nóra), A vadkacsa, A nép ellensége és a Solness építőmester, amelyekben e korszak emberének problémáit és élethazugságait járta körül. Darabjait világszerte játsszák mind a mai napig, sokan a színházi realizmus atyjának tartják, de nemcsak ezen alkotásai miatt fontos szerzőnk, hiszen fiatalon ő írta a Brand című verses tragédiát és a Peer Gynt című drámai költeményt is. Utóbbiban szabadjára engedte a képzeletét, ihletet merített a skandináv népmesei hagyományból és mitológiából, és megírta a tévelygő, önmagát megismerni vágyó – ám ettől egyszersmind ódzkodó – hős figuráját.
A Peer Gynt Ibsen egyik talán legnehezebben színpadra vihető szövege, költői ereje és gondolatisága révén mégis száz éve izgatja a magyar színházrendezők képzeletét. Legendás előadás született belőle Csiszár Imre rendezésében, amelyet a Miskolci Nemzeti Színházban mutattak be 1983-ban, szintén Blaskó Péterrel a címszerepben, de a Nemzeti Színház is többször műsorra tűzte már Ibsen remekművét. Itt olyan neves színészek alakíthatták már Peert, mint Huszti Péter, Rátóti Zoltán, Bregyán Péter és Stohl András, az elmúlt tíz évben pedig olyan jeles kortárs színházrendezők nyúltak ehhez az örök klasszikushoz, mint Horváth Csaba, Ascher Tamás, Alföldi Róbert, Hegymegi Máté és Pataki András.
Hozzájuk csatlakozik Blaskó Borbála, akinek új koncepciójában egy már idős Peer Gynt tekint vissza az életére. Az eredetileg nagyszabású, számos karaktert felvonultató drámai költemény nála átalakul egy személyes és meghitt háromszereplős lírai játékká, egyfajta időutazássá, amely az emlékezésről szól. A rendező édesapja, Blaskó Péter ezzel visszatér egykori jelentős szerepéhez, ahogy Peer Gynt is hazatér itt – és hozza magával teljes életét.
Cseh Dávid dramaturg
(2023. október 13.)