Rómeó és Júlia, az új évad és a betonkabát

„A szerelemnek terhe földre roskaszt”. Szeretjük ezt a letaglózó állapotot, talán mert megérezzük benne, hogy a teher valóban lehet könnyű és édes, az iga pedig gyönyörűséges…  - mondja Vidnyánszky Attila rendező a Rómeó és Júliáról.

Rómeó és Júlia megéli a legnagyobb boldogságot, majd a legszomorúbb tragédiát is – a történet szerint néhány nap, a színpadon néhány óra alatt. Shakespeare két szerelmese, Szász Júlia és Herczegh Péter arról is mesélnek, van-e szerelem első látása, miért érdemes színésznek lenni, és milyen az utcai plakátról vissza néző arc…

"Amikor megláttam magam, azt kezdtem figyelni, vajon mások mit szólnak hozzám, milyen képet vágnak, ha látják a plakátot. Még szinte reméltem is, hátha írnak vagy rajzolnak rá valamit. De egyelőre semmi" - mondja Herczeg Péter. "Még szokni kell az ilyesmit" - egészíti ki Szász Júlia.

„A színész nem csupán érzékeny lélek, de sportolói természet is, akinek szüksége van az igénybevételre, hogy edzésben legyen, és a készségei ne kopjanak. Az előadások olyan energiakisülések, amelyek egyszerre fárasztják és éltetik. Ősz óta híján voltak ezeknek, de a mi színészeink szerencsére nem estek ki teljesen a gyakorlatból.” Vidnyánszky Attila 

Világrekordról, ezer gyertyáról, Schwajda György kulcsairól és a színházi Porsche lehetőségeiről is mesél Kovács Bálint, aki örök darab és biztos pont a Nemzeti Színházban, míg az igazgatók jönnek-mennek… A tervezéstől, az első kapavágástól végigkövette a Nemzeti Színház építését, és műszaki igazgatóként huszonegy éve ő felel az intézmény működéséért a pincétől a zsinórpadlásig. Portré.

„Bár az első magyar kőszínházat eladták, majd utóbb elbontották, mi több, a színház következő otthona is odalett, számtalanszor változott meg az is, hogy melyik országban létezik, mégis: a kolozsvári magyar nyelvű színjátszás folytonossága kétszáz éve, 1821 óta egy pillanatra se szakadt meg. Bodó A. Ottó írása és interjú Tompa Gáborral.

※

(2021. június 07.)