A 2021/2022-es ÉVAD BEMUTATÓI 

Nehéz másfél éven vagyunk túl. Társulatunk a zárva tartás alatt is dolgozott, de "néző nélkül nem ér az egész semmit" - mondta Vidnyánszky Attila a megjelent újságíróknak. Örülünk a nyitásnak, pénteken megtarthatjuk a Rómeó és Júlia bemutatóját. Az előadás "egyedi és megismételhetetlen" próbafolyamatáról dokumentumfilmet forgattunk, amelyet ma vetít az M5, holnaptól pedig online nézhető a TV2 Play-en. Szeptemberben - a várható utazási nehézségek ellenére - reményeink szerint meg tudjuk rendezni a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót. Bérczes László szervezésében (a MITEM-en) emlékesttel tisztelegünk Törőcsik Mari előtt. A műsorunkban már olvasható, nyáron is jelen leszünk a fesztiválokon, így pl. a Csíksomlyói passióval augusztus 13-án Debrecenben. Majd színművészeink közreműködésével az új évad bemutatóit, kilenc plusz egy előadást vettünk sorra. A 2021. június 8-i sajtótájékoztató hivatalos dokumentumát ide kattintva letöltheti pdf formátumban.

 

 

Részletesen a tervezett előadásokról.

 

 

„Ki állította, hogy nincs a földön igaz, hűséges, örök szerelem? Megérdemli, hogy kitépjék a hazug nyelvét!”

 

Ivan Nyikolajevics „Hontalant” alsóneműben és feszülettel a nyakában beviszik egy moszkvai elmegyógyintézetbe. Teljesen összezavarodva magyarázza az orvosnak, hogy találkozott az ördöggel, akinek valamilyen köze volt barátja, az irodalmi folyóirat-szerkesztő és elkötelezett ateista Berlioz lefejezéséhez. De az orvosok és ápolónők közül senki sem hisz neki. Ivant cellájában, titokban felkeresi a rejtélyes Mester, aki ugyancsak páciens, és aki ismeri Poncius Pilátus történetét… Az elmegyógyintézeten kívül az ördög, Woland és társai garázdálkodnak Moszkva utcáin, a színházban ruhákat osztanak és pénz hullik az égből. Az előadás végén a ruhák eltűnnek, és mindenki meztelenül bolyong a városban, a pénznek szintén nyoma vész… Megjelenik a Mester szerelme is, aki alkut köt Wolanddal… Elmesélhetetlenül gazdag, sokrétű, szövevényes, titokzatos, magával ragadóan varázslatos Mihail Bulgakov regénye, A Mester és Margarita.

Bulgakov (1891–1940) a sztálini elnyomás egyik áldozata volt, művei – melyekben nem engedett önnön erkölcsi mércéjéből – egy idő után nem jelenhettek meg. A Mester… is csak a 70-es években kerülhetett teljes terjedelmében az olvasók kezébe a Szovjetunióban. A regénynek számos filmes és színházi feldolgozása született már, 2005-ben Szász János rendezésében volt látható a Nemzeti Színházban.

– A regény az 1930-as évek Moszkvájának szovjet mindennapjaitól indul, de aztán „összezavar” bennünket az író, és így jutunk el egy csodákkal és elmegyógyintézeti jelenetekkel kizökkentett valóságon keresztül Jézus és Pilátus világába. Egyrészről A Mester és Margarita hangulata éppen olyan hideglelős, mint a Félelem és reszketés Las Vegasban című Terry Gilliam-film, másrészt Bulgakov – és nyomában a készülő előadás – olyan abszurd humorral fűszerezi ezt a rendkívül nyomasztó légkört, ami felér egy Monty Python-darab legjobb pillanataival – magyarázza a macedón Alekszandar Popovszki, az egyik legnépszerűbb ex-jugoszláv rendező. Újvidéki előadása, a Borisz Davidovics síremléke a MITEM után szerepelt a 2019-es POSZT versenyprogramjában is, és megkapta a „Legjobb társulati összjátékért” járó díjat.

 

❖

 

 

„Én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni.”

 

Az ajtó főhőseit, Szabados Magdát és Szeredás Emerencet Szabó Magda önmagáról, valamint a Júlia utcai lakása egykori bejárónőjéről, Szőke Juliannáról mintázta. A történet egy egyszerű, méltóságát őrző, élete borzalmait magába záró öregasszony és a sikeres művész szeretetküzdelme mitikus mélységet nyer az önostorozó őszinteséggel feltárt történetben. Milyen titkokat rejt az ajtó, amely mögött Emerenc él? És milyen árulást követ el az írónő? A hétköznapi látás számára meg nem mutatkozó lelki dimenziókat tár fel ez a nyomozás, amit saját maga ellen indít az írónő, és emeli Emerencet az emberi méltóság balladai hősnőjévé.

– Szabó Magda legérzékenyebb regénye Az ajtó – mondja Szabó K. István rendező. Tudjuk-e, mi lakozik a másik emberben? Képesek vagyunk-e felmérni, milyen hatással vagyunk a másik emberre? Ezeket a kérdéseket tárja fel a regény, amiből új adaptációt készítettünk, hogy a színészekkel egy közös úton elindulva megfejthessük a mű titkát... Azt, hogy mi rejtőzik a mi „ajtónk” mögött.

A főszerepet játszó Udvaros Dorottya szerint titokzatos, szikár figura Emerenc, akinek az írónővel (a Szabó Magdára igencsak hasonlító regényalakkal) egészen különleges kapcsolata alakul ki.

– Nagy egyetértés is lehetne kettejük között, ehelyett azt látjuk, milyen nehezen csiszolódik össze ez a két nehéz ember. Szabó Magdában az a különleges, hogy műveinek minden komoly és komor alakját, így Emerencet is úgy tudta megírni, hogy érezzük: alkotójuk az életet a maga teljességében, minden gazdagságában és titkaival együtt ismeri. 

„Nemcsak gazdag anyagú, igazmondó, aktuális, olvasmányos, hanem mindjárt bravúros” – írta róla a költő, Nemes Nagy Ágnes. Jókai Anna írótárs varázslónak tartja: „Szabó Magda, amikor ír, azt teszi az emberi világgal, amit csak akar. Mindent megkapott a varázslathoz: lenyűgöző nyelvi erőt, élmény-bőséget, és a szükséges – bár fegyelmezetten titkolt – szenvedést.”

Szabó Magda a világon a legismertebb modern magyar író. Az 1987-ben írt Az ajtó is közel 40 nyelven jelent meg, franciaországi kiadása után, 2003-ban alkotóját a rangos Femina-díjjal tüntették ki. Bereményi Géza színpadra adaptálta, az Oscar-díjas Szabó István 2012-ben filmet forgatott belőle Helen Mirren főszereplésével.

❖

 

 

„Csak hajtó vagyok. Ne lőjetek!”

 

Vadászok, hajtók és a zsákmány, szerelmesek, hősök és vesztesek, urak, politikusok és szolgák, Robin Hood, Csipkerózsika és az éneklő nyúl – „végtelen körben foganó élőlények”, amelyek ott „vicsorognak a Tudatban”. És megannyi megidézett nagyság Shakespeare-től Pilinszkyig, József Attilától Allen Ginsbergig, és persze Hobo szövegei, Póka Egon és Tátrai Tibor zenéje… Mindez együtt a Hobo Blues Band negyedik lemeze, amely Vadászat címmel jelent meg 1984 októberében. A magyar rocktörténet legfajsúlyosabb konceptalbum. 

„Hobo számára a vadászat nemcsak a szertartásos zsákmányolást, a látványos öldöklést, a fékeveszett mulatást jelentette, hanem kihasználva a fogalomhoz kapcsolható asszociáció-értelmezési lehetőségeket, a vadászat ürügyén széles társadalmi tablót, térben-időben kibontott, nagy ívű társadalomrajzot vázolt fel, miáltal új dimenziókba helyezte a vadászat cselekményét, hogy elmondhassa véleményét a világról, az emberekről, a hatalomról, az alá és fölérendeltségi viszonyokról, a kelet -közép-európai állapotokról, a Múltról és a Jelenről” – olvasható Sebők János rocktörténész - A Vadászatról a hatalmi játszmák tükrében című tanulmányában. 

„A vadászat szenvedélyét apám kíséretében tanulmányoztam úgy 12 éves koromig, ő ugyanis szenvedélyes vadász (…) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy apámra is vadásztak, és ő is vadászott másokra. (…) Csak pszichoanalitikusok (lélekvájkálók) fejthetnék meg, miért döntöttem »önkifejezés « céljából a Vadászat mellett” – írja apjáról, id. Földes Lászlóról Hobo, a Hobo Sapiensben.

„A Vadászat számomra inkább színpadi mű vagy film, mint lemez” – nyilatkozta Hobo, aki együttesével közreműködött a Vidnyánszky Attila és a beregszászi társulat által létrehozott dráma-koncert-előadáson 2002-ben. 2009-ben elkészült a Hobo-Vidnyánszky duó következő színházi verziója Bolondvadászat címmel a debreceni Csokonai Színházban, amelyben már a rendszerváltásról szóló új számok is elhangzottak. A két alkotó most újra együtt dolgozik a legendás konceptalbum alapján készülő előadáson, amelynek bemutatója a 2021-es budapesti Vadászati Világkiállítás különleges eseményének ígérkezik.

 

❖

 

„A legnehezebb az életben: élni és nem hazudni.”

 

Radikális politikai mozgalmak és terrorista merényletekre is képes titkos oroszországi csoportok tevékenységéről valós események alapján írta meg Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij egyik legnagyobb hatású regényét, az Ördögöket. „Számomra ez a munkám a legértékesebb… szeretném nagyon jól kidolgozni… Magukkal ragadnak a fejemben és szívemben összegyűlt gondolatok, még ha pamflet is lesz belőle, akkor is kimondom őket” – írta a szerző készülő művéről 1870 tavaszán az ismert kritikusnak és filozófusnak, Nyikolaj Sztrahovnak. A munka során Dosztojevszkij egyre inkább elmélyült korának filozófiai irányzataiban és a fiatal értelmiségiek közt terjedő „nihilista” gondolkodás jelenségében, így végül ez a műve a Bűn és bűnhődésben felvetett szellemi és egzisztenciális dilemmák továbbgondolásának is tekinthető.

A világirodalom egyik legnagyobb hatású írója, Dosztojevszkij 200 évvel ezelőtt, 1821. november 11-én született. Regényei a mai napig profetikus erővel hatnak az olvasókra. Egyik legtöbb vitát kiváltó, politikai áthallásokkal és szuggesztív látomásossággal átitatott regénye az 1871-72-ben írt Ördögök, melyet a szovjet időszakban tiltólistára tettek a mű kényes problémákat felvető, az akkori világban is aktuális – kritikus – üzenetei miatt. Az Ördögökből számos filmfeldolgozás is készült, ugyanakkor színházban ritkán látható. A Nemzeti Színház felkérésére Nyikolaj Roscsin, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház főrendezője állítja színpadra különleges megoldásokat ígérő formában Dosztojevszkij világhírű művét.

– Ebből a szövegből nem 19. századi emberekről szóló előadást szeretnék készíteni. Az Ördögök című regény számomra olyan, mint egy bibliai történet, amely teljes mértékben átültethető a mai korra, és ettől csak még kifejezőbb lesz. Korunk bonyolult és forrongó valósága összecseng a regény főbb konfliktusaival, mai világunk összefüggéseiben újraértelmezhetővé és átélhetővé válik az akkori világ is” – fogalmaz Nyikolaj Roscsin, akinek A holló című rendezése nagy feltűnést keltett 2016-ban, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón, a MITEM-en.

 

❖

 

 

Tom: Néha az utcát rovom éjjel idegen városban, melyben senkit sem ismerek. Elhaladok
egy illatszerüzlet fénylő kirakata előtt. Tele a kirakat színes üveggel, apró, sokszínű, átlátszó
palackkal, egy széttört szivárvány sok-sok darabjával.

 

Az Üvegfigurák az emlékezés drámája. Tom Wingfield a harmincas évek gazdasági válságába sodródó Amerikában apa nélkül nehezen boldoguló családja történetét idézi fel. Az anya, Amanda, ifjúságának emlékeivel próbálja szépíteni kilátástalan helyzetüket, és igyekszik a biztonság révébe kalauzolni gyermekeit. Tom költői babérokról álmodik, a húga, Laura lelki betegsége miatt kiszolgáltatott, képtelen a való világban boldogulni. Reménybeli vőlegénye, a reálisan tervező Joe megjelenése minden ábrándot szembesít a kegyetlen valósággal… 

„Ha az ember szemügyre vesz egy finomra sodort üvegtárgyat, két dolog jut eszébe: milyen gyönyörű és milyen könnyen összetörhet” – írta az előadáshoz fűzött jegyzetében a szerző, Tennessee Williams. Ilyen törékeny „holmi” minden ember a zajos nagyvilágban. 

„Semmi olyasmiről nem tudok írni, ami ne rám vonatkozna, amiben ne volnék érzelmileg érintve. Arra a fajta anyagra szorítkozom, amely személyes” – fogalmazott Tennessee, aki sose tagadta, hogy témái önéletrajzi ihletésűek, akárcsak az Üvegfigurák.

A Mississippi államban lévő Columbus városkában született Tennessee az amerikai délen nőtt fel. Gyermekkorában egy súlyos betegség miatti kényszerű elszigeteltségben sokat olvasott és történeteket írt, tizenhat évesen már jelent meg írása egy helyi lapban. Az érzékeny ifjú személyiségét meghatározta a goromba apa, az őt mindentől óvó anya és a szkizofréniával kezelt, tragikus sorsú nővéréhez való ragaszkodása – mintha csak az Üvegfigurák alakjairól volna szó.

Tennessee Williams (1911–1983) a 20. század egyik legfontosabb amerikai drámaírója. Első nagy színházi sikere az Üvegfigurák volt 1944-ben, Chicagóban. A darab hamarosan a New York-i Broadway-en is befutott, több mint félezerszer játszották, és megkapta a New York-i drámakritikusok díját is. A 80-as években filmet forgattak belőle John Malkovich főszereplésével Paul Newman rendezésében. Legnagyobb sikerű darabját, A vágy villamosát 1947-ben mutatták be, és már 1951-ben filmre vitték Vivien Leigh és Marlon Brando főszereplésével. Ma is népszerű darabjai még a Macska a forró bádogtetőn és Az ifjúság édes madara… Összesen húsz drámát és számtalan egyfelvonásost, valamint regényt, verset, novellát, esszét írt.

Az előadás rendezője a norvég Eirik Stubø, aki többek között egy másik nagy amerikai drámaíró, Eugene O’Neill Amerikai Elektrájával aratta első sikerét Nemzeti Színházban, a MITEM-en. 2019-ben pedig a Nemzeti társulatával rendezte meg Euripidész Médeiáját.

Az előadás a The University of the South, Sewanee különleges engedélyével és a Hofra Kft. közvetítésével jön létre.

 

❖

 

 

„Ez a természet rendje, papa: az apák kifizetik fiaik adósságait. … A családi boldogság legfőbb föltétele, hogy a férj nejének minden kívánságát teljesítse.”

 

Adott egy földbirtokos, egy családfő, aki kénytelen kielégíteni felesége és öt gyermeke minden pénzzel kapcsolatos igényét – ruhák, ékszerek, estélyek, lóverseny, vesztegetés, becsületbeli ügyek… A családfő erélytelenül és hiába lázad a pazarló életmód ellen. A látszat nem is tartható fenn a végtelenségig, anyagi csőd fenyeget. Ám erről mintha senki sem akarna tudomást venni. Mindenki csak saját álmaival és önös érdekeivel van elfoglalva, s egyre inkább úgy tűnik, nincs kiút az urizáló család számára. Lassan minden kiderül, lelepleződik: a buborékok szétpattannak.

Csiky Gergely 1884-ben írta a színművet, de a téma örök. A család mint a konfliktusok forrása, a mértéktelen költekezés, a férj és a feleség közötti ellentétek, a gyerekek – többnyire – indokolatlan versengése, a lányok férjhezmeneteli esélyei, a fiúk nősülési lehetőségei… Nem egy ma is érvényes, ismerős élethelyzet – és nemcsak a színpadon. 

– Csiky Gergely vérbeli színműíró volt, a komédia mestere, korának egyik legnépszerűbb színpadi szerzője. Nem véletlenül – mondja Vidnyánszky Attila rendező. – A közönség ugyanis nagyon szerette a vidám, mulatságos, a kor visszásságaira élesen, mégis kacagtatón rámutató darabokat, amilyenek sorra születtek Csiky tollából. A színészek pedig imádták ezeket a színműveket, mert sikerük volt benne. Csiky ugyanis nagyon értette, hogy kell felépíteni egy darabot, milyen hosszúnak kell lennie egy-egy jelenetnek, miként kell behozni egy figurát színre, és ismerte a hatásos Abgang (vagyis a színről való kimenetel) törvényeit. Zseniális ritmusérzékkel tudta, mikor kell jönnie a poénnak. És a poén meg volt írva, a színész elsütötte, a közönség pedig nevetett, kacagott, derült. A direktorok is elégedettek voltak a bevétel láttán, és bátran műsorra tűzték a következő Csiky-darabot. 

Vidnyánszky Attila 2019-ben a felújított kaposvári Csiky Gergely Színház megnyitására rendezte meg a Buborékokat, amely a kaposvári társulat előadásában lesz látható rendszeresen a Nemzeti Színház 2021/22-es évadjának műsorán.

 

❖

 

 

Estella: …húszéves voltam, amikor utoljára látott. Ha már oly kegyelettel emlékszik rám, azt akartam, hogy emlék maradjak. De nem, ön a valóságot akarta. Ezt a szomorú és nevetséges valóságot.

Hector: …Nézze ezeket a mély ráncokat, ősz hajamat, dúlt lelkem zavarát szemem tükrében… Ötven év óta útban vagyok maga felé. Eddig tekintettel voltam a konvenciókra. Most már elég!

 

„Nézze, milyen szép asszony most is az anyám, fehér hajjal. Őt szeretném eljátszani!” –mondta Tolnay Klári, amikor a fiatal Hubay Miklós azt kérdezte az akkor negyvenes éveiben járó művésznőt, volna-e valami eddig megvalósítatlan szerepálma. Tolnay hozzátette: „Tudja, én olyan szerepet szeretnék, amelyben öregen is vonzom a férfiakat, süssön belőlem a…az Eros!”

Erre a beszélgetésre 1959-ben került sor, amikor Ádám Ottó rendező arra kérte a sikeres drámaírót és műfordítót, hogy a népszerű Tolnay számára keressen egy francia egyfelvonásost, amit egy másikkal együtt játszana egy estén a művésznő. Hubay azonban a beszélgetés ihletésére inkább saját darab írásába fogott. Így született meg az Ők tudják, mi a szerelem. Témáját Hubay a valóságból, Hector Berlioz zeneszerző emlékirataiból merítette. Tolnay partnere akkor a harmincegy éves Sinkovits Imre lett. Az előadás olyan sikeres volt, hogy negyven évig játszották, mindketten „beleöregedtek” szerepeikbe.

A francia romantikus zeneszerző, Berlioz élete alkonyán keresi fel gyermekkori szerelmét, Dubeoef Estellát, és meg akarja szöktetni családja köréből a tisztes nagymamát. Felidézik az ifjúkori szenvedélyt, amit korábban a konvenciókhoz igazodva mélyen eltemettek magukban. De sohasem késő „megállítani az időt”, az igaz szerelem kortalanul ott él mindenkiben, csak bátorság kell megélni azt. Hubay a darab mottójául Weöres Sándor Boldogság című verséből választott részletet: „Vének leszünk és ráncosak, // de szívünkben virágosak. // Nagy felhő-hintánk csupa láng…” 

Hubay Miklós (1918–2011) tudatosan építette fel hatalmas drámaírói életművét. Nemcsak kiváló művész, hanem a magyar művelődéstörténetnek is nagy alakja, korának egyik legműveltebb, legtájékozottabb irodalmára volt, lenyűgöző esszéista. Művész, tudós, tanár. Élt és dolgozott Genfben, később Firenzében, műfordítóként is jelentőset alkotott.

 

❖

 

 

„Én vagyok a vádlott! Én, én oldom meg a rejtélyt!”

 

A világot megélni és megérteni akaró, sodródását látó, azt se elfogadni, se megváltoztatni nem tudó, érzékenyen gondolkodó, törékeny, önmagát is felemésztő Ember éles, fájdalommal és aggodalommal teli sikolya az Agon.

Számomra az elmúlt harminc-negyven év legjobb színházi szövege Józsa Péter Pál műve. És még ennél is több, hiszen a szerző egy zeneművet is komponált hozzá. Az Agon az ókori görög tragédiák, a színház legősibb gyökereihez nyúl vissza. A világ – a kórus – és az Ember szellemi viaskodását (az agon szó jelentése verseny), (halál)tusáját mutatja be. Az Ember egyetlen hatalmas monológja ez: éles diagnózis és apokaliptikus látomás. Józsa Péter Pál asszociációi, fogalmazásának mívessége és távlatai, valamint a hozzá komponált zenemű ereje, a szó és a zene különleges harmóniája ragadtak magukkal, amikor közel tíz éve először került a kezembe a mű. A szerző radikálisan gondolkodó, a nemzet sorsáért aggódó ember volt, aki ezért perifériára tétetett. Megalkudni nem tudó és nem is akaró értelmiségi-művész volt, ki vállalta ezért a nélkülözést is. Szomorú és fájó elégtétel, hogy egyik legfontosabb zeneművét is már csak a 2019-ben bekövetkezett halála után mutatták be. 

Eredetileg a Liberalizmus diszkrét bája című előadást akartam megrendezni, Dante Isteni színjátékának és Petronius Satyrikonjának a motívumait és gondolatait felhasználva. Ebben az aktuális politikai viszonyainkra való reagálás is benne lett volna, de úgy éreztem, hogy a pandémia által is felforgatott, megrendült életünkben sokkal inkább az emberiség nagy, alapvető kérdéseinek elmélyült felvetésére van szükség. Ahogyan Józsa Péter Pál gondolkozik a világról, az egyfajta felülemelkedettséget is jelent, mert távlatosabb, elemzőbb rálátást ad a létezésünket feszítő gondokra, konfliktusokra; az egyént, de az egész emberiséget, azon belül magyarságunkat érintő nagy kérdésekre. (Vidnyánszky Attila)

 

❖

 

 

„…mire várunk, az sose jő el, / míg a sosemvártnak utat nyit a sors..”

 

Dionüszosz, a bor és mámor istene visszatér Thébába, hogy bosszút álljon Pentheusz királyon, aki nem hajlandó elismerni az ő isteni természetét. Dionüszosz őrjöngő bakkhánsnőkké változtatja a város előkelő asszonyait. (Ezek elnevezése Dionüszosz latin nevéből Bacchusból származik, az ő szolgáit nevezik bakkhánsnőknek). A nők végül Kitherón hegyére vonulnak, köztük van Agaué is, a király anyja, aki tébolyultságában saját fiát szaggatja szét. 

– Dionüszosz és Pentheusz konfliktusa – az ösztön és a logika konfliktusa. Amikor egyik sem képes mértéket tartani, az kegyetlen következményekkel jár az emberre nézve – mondja Euripidész Bakkhánsnők című drámájáról az előadás rendezője Theodoros Terzopoulos. –Talán ez a legmélyebb valamennyi görög tragédia közül. Egy igen fontos ontológiai kérdést tesz fel – mi is az ember?

Az antik görög drámaírás kiemelkedő szerzőjének, az i. e. 5. században élt Euripidésznek egyik utolsó műve a Bakkhánsnők, melyet csak halála után mutattak be az athéni drámaversenyen saját fia előadásában, és ezzel el is nyerte az első díjat. A későbbi korokban számos vitatott értelmezés, feldolgozás készült belőle, ám egyértelműen a klasszikus görög kor egyik legismertebb alkotása: a görög tragédia forrását jelentő Dionüszosz-kultusz egyetlen színpadi emléke. Wolfgang Goethe szerint Euripidész legjobb műve.

A görög Theodoros Terzopoulos a világszínház egyik nagy mestere. Négy évtizedes munkásságát a Bakkhánsnőkkel kezdte, mikor megalapította Attis elnevezésű, újító, kísérletező társulatát, és azóta is az antik görög színház mai megszólaltatásának lehetőségeit kutatja. A színházról és a színészképzés munkamódszeréről megjelentetett Dionüszosz visszatérése című könyvét tucatnyi nyelvre lefordították. Kezdeményezésére, és több kiváló színházi alkotó (köztük Robert Wilson, Heiner Müller, Jurij Ljubimov, Tadashi Suzuki) részvételével indult útjára 1996-ban a kortárs színházi fesztiválélet egyik legnagyobb formátumú rendezvénye, a Színházi Olimpia, amelynek a tervek szerint 2023-ban Magyarország ad majd otthont. 

❖

 

 

„Itt maradtam egymagam, / Körbenézek, mindhiába; / Aki vak volt a világra, / Sírjon a világtalan!”

 

Nem kér enni, de másnak sem hagy (no come ni deja comer) – ez egy spanyol mondás, amelynek forrása Lope de Vega komédiája, A kertész kutyája – mondja Ignacio García, a darab spanyol rendezője, és elmagyarázza: – Valaki nem enged a húsosfazék közelébe senkit, ugyanakkor ő maga sem eszik belőle. A nagy spanyol komédiaszerző erre az egyszerű „jelenségre” építi leghíresebb és fergeteges („ajtócsapkodós”) darabját.

Az alaphelyzet egy szerelmi háromszög. Egy grófnő szerelmes a titkárába, aki azonban egy szolgálólányhoz vonzódik. Ám a titkárt meglegyinti a hízelgő lehetőség, hogy feljebb léphet a társadalmi ranglétrán, és társa lehet asszonyának, ezzel azonban szenvedést okoz szerelmének. Ugyanakkor a férfit is folyamatos megaláztatások érik a grófnő részéről, aki – a kutyához hasonlóan – bár ő maga nem kér enni, arra törekszik, hogy mások se „egyenek”.

A félreértésből, féltékenységből és irigységből fakadó vígjátéki elemek, a darabot átszövő pimasz derű a tökéletes színpadi gépezet az óramű-pontosságú komikus mechanizmus segítségével teljesednek ki. A látszat mögött azonban mély, fájdalmas kérdés lappang. Vajon tudunk-e úgy szeretni, hogy rá ne unnánk szeretetünk tárgyára? Vajon nem egymás életét kívánjuk-e folyton – legyen bár szó a másik szerelméről, munkájáról vagy épp vagyonáról? Lope de Vega érzelmeink fény-árnyék játékát a példázat szintjére emeli ebben a művében.

Lope de Vega (1562–1635), aki Cervantes kortársa és a spanyol irodalomnak szintén felülmúlhatatlan nagy alakja, szinte irreális jelenség. „Csupán” félezer hosszabb és rövidebb színdarabja maradt fenn (az állítólag 1500-ból), és mellette más irodalmi műfajokban is alkotott, és mindeközben ráért kalandos életet is élni. Voltak gáláns szerelmi ügyei, több házassága, de a szerzetesi aszkézist is gyakorolta, szolgált a Nagy Armadában és részt vett az inkvizícióban.

Ignacio García a kortárs spanyol színház meghatározó alakja, az Almagrói Nemzetközi Klasszikus Színházi Fesztivál igazgatója, a spanyol aranykor drámái közül számosat sikerrel állított már színre szerte a világban. 

 

❖

 

A változtatás jogát a Nemzeti Színház fenntartja!

(2021. június 08.)