Emlékezés Törőcsik Marira – Fókuszban: színház járvány idején

Törőcsik Mari – szerepek, emlékek, élmények: tisztelgés egy kivételes színészi pálya előtt. Egy éve zárva vannak a színházak – milyen szakmai és művészi, közösségi és egyéni stratégiák alakították a színháziak életét? A Nemzeti Színház lapjának legfrissebb száma online formátumban és nyomtatásban.

(1935-2021)

„Jó érzés belegondolni abba, hogy nekem milyen gazdag élet adatott. Mindig mondom, Isten a tenyerén hordozott.” Ezek Törőcsik Mari szavai. Összeállításunkkal a 2021. április 16-án elhunyt művész pályáját, színházi és filmszerepeit idézzük fel. A kivételes művészre emlékezünk Bérczes László interjúkötetének részletével, Anatolij Vasziljev, Udvaros Dorottya, Trill Zsolt, Szűcs Nelli és mások emlékező soraival.

„Nagy mesterekkel is dolgozhattam. Szabadon mertem mindent csinálni, mert tudtam, hogy úgyis megállítanak, ha rossz vagyok. Akiben bízom, annak mindig elhiszem, ha figyelmeztet, és amíg a színpadra nem lépek, mondhatja. Sajnos van olyan színész, akinek nem merik megmondani, hogy eljött a vég. Én azt hittem szerénység részemről, de rájöttem, nagyképűség: mennél több évet töltöttem el a pályán, annál inkább kételkedem abban, hogy tudok-e még valamit. Valamit, amiért érdemes színpadra lépnem.” – Törőcsik Mari

„Törőcsik Mari számára a színház jelentette az életet. Amikor 2009-ben a klinikai halál állapotából visszatért, régi barátja, az orosz rendező, Anatolij Vasziljev „visszarendezte” az életbe Kaposváron A naphosszat a fákon című előadásban. Később is betegeskedett, sokszor gyenge volt, ám amikor a színpadra lépett, elképedve figyeltük azt az erőt, tartást, energiát, amit a szerepén keresztül mutatott. Igen, kivirult, eleven lett. Nyoma sem volt a gyengeségnek. Csodáltuk, irigyeltük: honnan van ebben a beteg és törékeny testben az az erő, amit a színpadra lépve mozgósít. Magányosan élt férje, Maár Gyula halála óta. Tudtuk, hogy a színház adott neki erőt az élethez. Az, hogy van dolga, feladata.” – Vidnyánszky Attila

2020. március 16-a óta egyetlen olyan nap sem volt Magyarországon, amikor az előadó-művészet valamilyen hatósági korlátozás nélkül gyakorolható lett volna. Volt teljes leállás (a lap készítésekor is), fertőzés miatt időszakos leállás, előadás korlátozott számú nézőközönségnek, online próba, maszkban történő próba... A tavaly nyári (korlátozott) nyitástól játszhattak a színházak november elejéig, de azóta nincsenek előadások. Az idén márciusban elrendelt szigorításokig a legtöbb színházban bemutatófelhalmozás zajlott a remélt újranyitás idejére.

Több mint egy év tapasztalatait gyűjtöttük össze. Kitekintünk a német, az amerikai, a svéd és a román színházi világra, hogy lássuk, hogyan kezelték a válságot tőlünk eltérő és hozzánk hasonló színházi struktúrájú országok. Megkérdeztünk fővárosi és vidéki színházigazgatókat, érdekképviseleti szervezeteket, hogy lássuk, milyen szakmai és művészi, közösségi és egyéni stratégiák alakították a színháziak életét. Körkérdésünkben Rudolf Péter, Máté Gábor, Vidnyánszky Attila, Vándorfi László, Hegedűs D. Géza, valamint a FESZ és a SzíDoSz válaszait olvashatják.

Csokorba szedtük az elérhető támogatásokat: az állami, az érdekvédelmi és a civil segítő pályázatokat és kezdeményezéseket.

A nyomatott lap Nemzeti Színház jegypénztárában megtalálható (ingyenes kiadvány)

(2021. május 03.)