Feketeszárú cseresznye

Hunyady Sándor darabja éppen száz éve játszódik, Bácskában, az első világháborúban, illetve közvetlenül a trianoni szerződés után, amikor meghúzzák az új határokat, így a darabbeli falu Szerbiához kerül. Van benne egy erős szerelmi háromszögtörténet, abból a fajtából, amikor három jó, egymást becsülő ember kerül önhibáján kívül ebbe a helyzetbe, és amelyből senki sem jöhet ki jól. A határok és a politikai viszonyok átrendeződésének következményei akaratlanul is beszivárognak a mindennapi életbe. Az előadás különlegessége az élő délszláv zene a Babra zenekar előadásában. A szövegből, zenéből, táncból, a színészek egymást erősítő játékából elementáris erejű előadás született.

Hunyady Sándor

Péterházy Géza: BODOKY MÁRK

Veliszavljevics Dusán: LAJOS ANDRÁS

Irina: CZVIKKER LILLA

Milica: SZIRBIK BERNADETT

Danica: HORVÁTH ALEXANDRA

Pópa: FANDL FERENC

Balázsházy főhadnagy: SIMON ZOLTÁN

Csaholyi hadnagy: SOMHEGYI GYÖRGY

Jankovics: KOLLER KRISZTIÁN

Pántó: KOKICS PÉTER

Nikolics: FECZESIN KRISTÓF

Kispál: KERESZTES SÁNDOR

Püspök: KINCSES KÁROLY

Goran: SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas

Nadia: KEREKES VALÉRIA

Anika, Asszony: MOLNÁR ANNA

Csordás: GALAMBOS PÉTER

Ezredes: MÁRTON B. ANDRÁS

Közreműködik a BABRA együttes,
valamint Váradi Zoltán, valamint a Fagyi-Zoo növendékek és Vanyó Levente, Rimán Mária Kiara, Volyák Benjámin

Szerb szövegek fordítása: KEREKES VALÉRIA
Díszlettervező: ÁRVAI GYÖRGY Jászai-díjas
Jelmeztervező: SZŰCS EDIT
Koreográfus: FŰZI ATTILA
Korrepetitor: NAGY NÁNDOR
Ügyelő: BUDAI RÉKA
Súgó: MÁRTON B. ANDRÁS
Rendezőasszisztens: SZALAY PETRA

Rendező:
SZŐCS ARTUR

„A Feketeszárú cseresznye magja egy egészen jelentéktelen epizód. Egyetlen pezsgős éjszaka hangulata, amely sehogy sem akar elfakulni bennem. A háború derekatáján történt, hogy a szabadkai „Pest” szálló éttermében mulató társaságba keveredtem. Ennek az éjszakának királynője egy magas, karcsú fiatalasszony volt. Fekete volt ez az asszony, mint a kőszén. A haja fekete, a bőre fekete, a szeme, mint a fekete strassz. Azt láttam, hogy egész becsületével, szeretetével és gyengédségével ragaszkodik az urához. De viszont azt is észrevettem, akármint titkolta erkölcse és szemérme, hogy halálosan szerelmes az egyik huszárba. Arra gondoltam, hogy milyen drámai komplikáció lenne, ha a sors egyszer próbára tenné ezt a szenvedélyes, erős teremtést: válasszon.” (Hunyady Sándor)