Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Premier - A kassai polgárok

Döntés a hűségről - Szabó K. István rendező

„Az 1311-es kassai lázadás a városépítők önrendelkezésért folytatott küzdelme a kor oligarcháival. Omodé nádor személyében és jogtipró magatartásában könnyen azonosíthatók korunk rablólovagjai” – véli Szabó K. István. A kassai polgárok rendezője Márai naplóiról, Stephen Kingről és a soha nem látott nagyapa példázatáról is beszél.
Próba a Nemzetiben Barta Ágnessel és Tóth Augusztával   |   Fotók: Eöri Szabó Zsolt

 

Nyáron, a karantén alatt kezdték el a próbákat: mennyiben befolyásolta ez a munkát?

– Rendhagyó módon, online kezdtük a próbákat, és rá kellett jönnöm, hogy erre a személytelen „színházasdira” képtelen vagyok. A számítógép képernyője elidegenít, megfoszt a találkozás élményétől, ami az alkotó játék lényege. Szerencsére az első próbák után már a megszokott formában dolgozhattunk, és a vírus sem „köhögött bele” a próbafolyamatba, a nyári bemutató a Gyulai Várszínházban is megtörténhetett. Figyelmes, fegyelmezett, motivált alkotótársakkal dolgozhattam, és ettől az előadás is gördülékenyen alakult. Reméljük, az évad is elindul, nem szól közbe újra a járvány.

 

Márai műve 1942-ben jelent meg, a történet a 14. században játszódik. 2021-ben hogyan lehet egy régebbi, nem annyira ismert szöveget „megemelni” úgy, hogy a ma emberének is izgalmas, inspiráló legyen?

– A kassai polgárok az építő akarat nagyszerű példázata. Az 1311-es kassai lázadás a városépítők önrendelkezésért folytatott küzdelme a kor oligarcháival. Omodé nádor személyében és jogtipró magatartásában könnyen azonosíthatók korunk rablólovagjai, a haszonhalmozók, akik visszaélnek joggal és erkölccsel, kulturálatlanok, nem tisztelnek sem egyént, sem közösséget. A darab megírását ihlető esemény egyébként Kassa 1941-es bombázása volt. Máig nem tudni pontosan, kik álltak ennek a hátterében, de tény: Magyorország ekkor lépett be a háborúba a németek oldalán, és üzent hatad a szovjeteknek. Az eset a civilizáció törékenységét mutatja meg, azt, hogy pillanatokon belül megkérdőjeleződik minden, ami évszázadokon, nemzedékeken keresztül épült. Azt hiszem, a jelen társadalmi átalakulásainak tükrében nincs annál inspirálóbb dolog, mint megérteni azt, hogy saját történelmi tudatunk is kikezdhető, megtéveszthető, végül megsemmisíthető.

A Gyulai Várszínház szabadtéri színpadán, középen Szabó K. István rendező

 

Kassa bombázását a színpadon is megidézi, de megjelennek egy friss Stephen King-film alakjai is. A félelem, a borzalmak minden időben utolérik az embert?

– Úgy kezelem a problémát, hogy térben és időben szabadon mozgatom, ezzel is érzékeltetve az állandóságát, visszatérésének lehetőségét, és meggyőződésem, hogy a néző még számos, hasonló történelmi analógiát fel tud sorakoztatni. Az emberi társadalom ugyanazokat a szerveződési, viselkedési sémákat követi évezredek óta – változik a keret, de marad a tartalom. Az embernek ember általi kizsákmányolása történelmi reflex, csak más-más nevekkel illetik a rendszert, úgy mint rabszolgatartó, feudális, szocialista, kapitalista...

Mi adja Márai drámájának alapkonfliktusát?

– János mester, a kassai dóm kőfaragója alkotói válságban van, zárkózottsága talán annak is tulajdonítható, hogy ingerszegénnyé vált a környezete. Életrajza szerint két évtizedes munkáját alig látták valójában, megtekintették ugyan, de igazán látni – ahhoz mélyebb tekintet kéne. A város is válságban van, lakossága meghasonlott, s bár külső veszély fenyegeti, János mester számára éppen az emiatt aggódó, őt zaklató polgárok jelentik a külső veszélyt. Visszavonulna magányába, az ihlet forrását keresné, de nem hagyják. Zsarolják, és titkolt gyengeségét is felhasználva kimozdítják kényszeres komfortzónájából. Nehéz eldönteni, hogy a mester harca vajon hősies küzdelem vagy ámokfutás, mert aki így rohan a tűzbe, annak már veszítenivalója nincsen, legalábbis erre utal Genovéva szuggesztív beszámolója.

János és Genovéva A kassai polgárokban

 

Jánost ráadásul magánéleti dilemmák is gyötrik Genovéva miatt, aki fogadott lánya, de akinek szépsége, szenvedélye nemcsak megihleti, de meg is babonázza az öregedő mestert. A férfi végül példát mutat tartásból, kiállásból. Hős vagy inkább áldozat, akit a történelem végzetesen megsebez?

– Azt hiszem, inkább áldozat, még akkor is, ha ő az, aki a zsarnokkal – nyílt harcban – végez. A művészi hitelességéért folytatott küzdelme megfosztja hitvesétől, szerelmétől és magától az alkotástól is. Rádöbben, hogy a teremtő munka alapfeltétele a mindent felforgató szenvedély. Genovéva fiatalsága, szépsége megbabonázza, múzsára talál, és valamiféle élet-restitúció lehetőségét látja benne. De becsülete – és nem utolsó sorban megsértett férfi önérzete –Genovéva eltávolítására sarkallja. E kudarcérzettől megsebzetten rohan a vesztébe. Hitestársa, Ágnes végigkíséri küzdelmét, egy időre elhallgat, majd visszaköveteli őt, harcol érte és lemond róla. A hitves tragikus halála a női önfeláldozás megkoronázása. János mester igazi tragikus hős, aki mindent elveszít, és bár a tűz éjszakáján példásan helytáll, ő menti meg a zsarnoktól a várost, még vár rá a vezeklés napja, a megértéshez vezető út.

A darab elején a fia mint középkori céhlegény, vándorútra indul… Az apai tanács ez: „Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél”. A fiú e ponton a később a szovjet megszállás, a kommunista diktatúra elől emigráló Márai naplójából idéz…

– A szülőhelyétől távolodó vándor keserű kommentárja ez, aki egyre élesebben látja a fenyegető veszélyt, minél inkább halványodnak a biztonságot jelentő otthon körvonalai. A dolgok jobb megértése, a kitáruló világ nyújtotta eszmélések bár tudásban, tapasztalásban gazdagítják, a lényegi, lelki életében vigasztalanul magára hagyják. Ismerős a képlet, amikor korunk valóságos civilizációs betegsége az elmagányosodás, s az ebből fakadó egzisztenciális szorongás.

Egy „kassai” darabot rendez erdélyi művészként a budapesti Nemzetiben. Különleges konstelláció.

– Erre így nem gondoltam. Engem az elmúlt évszázad történései különösen foglalkoztatnak. Kisebbségi létünk, árvaságunk, számkivetettségünk korszaka ez. A rendezésre készülve számtalanszor eszembe jutott soha nem látott nagyapám sorsa, aki a nyugati és a keleti frontot megjárva, elesettnek nyilvánítva és feltámadva egy szibériai Gulag-táborból még hazatért házat, otthont építeni szegénysorban élő családjának. Mihelyt befejezte a munkát, meghalt. Feladata, dolga volt, mint János mesternek, és addig nem távozhatott, míg azt be nem teljesítette. A hűségről szól ez a nagyon személyes történet is, arról a nehezen meghatározható, de könnyen tetten érhető döntésről, ami köré A kassai polgárok egész cselekménye és gondolatisága is szerveződik.

 

 

(2020. szeptember 16.)