V. MITEM - tizenhetedik nap, 2018. április 26. csütörtök

A nap előadásai a másság kérdéskörével foglalkoztak: a bául mesterek életétől egészen az új hazát kereső, kitaszított emberek sorsáig.

Egy dokumentumfilm vetítésével folytatódott a MITEM közönségének ismerkedése a bául kultúrával. A báulok bengáli dalnokok, ének- és mesemondók. Az emberi lélek kifürkészhetetlen mélységeiről mesél lélegzetükből születő hangjuk, könnyedségből születő táncuk, belső utazásukból születő költészetük. Választott életformájuk a folytonos tanulás, céljuk a szellemi fejlődés. Mestereik évszázadok óta szóban hagyományozzák át tudásukat tanítványaiknak. A tanítvány teste a könyv, memóriája a könyvtár.

A bolond bölcsesség útja című film készítői, egy francia házaspár, Valérie és Samuel Gaize. 2014-ben nyomon követték a MITEM-en vendégeskedő Parvathy Bault Indiában, megszólaltatva Parvathy mesterét, bemutatva számos bául találkozót is. Megtudtuk, hogy a bául lét alapja a koldulás, a mádukori. Az alázatosság leckéje. A báulok a szent énekek tanításával házalnak. A még ma is megerőltető fizikai munkából élő falusiak hálájuk kifejezéseként élelemmel jutalmazzák meg az énekest, ha a produkció elnyerte a tetszésüket.

A film megtekintése után Rideg Zsófia dramaturg faggatta Parvathy Bault és Julia Valrey (Odin Teatret) színésznőt a mesterré válás útjáról. Egybehangzó válaszuk szerint az erő a gyengeségben rejlik. Ha kitartó gyakorlással, folyamatosan a belső inspirációnak utat adva hagyod magad meglepni, akkor képes lehetsz arra, hogy közlője, átadója légy valaminek, ami sokkal nagyobb nálad. Pilinszky János hasonlóképpen vélekedik erről: Csak aki napról napra vállalja a kezdők didergő csupaszságát, bizonyulhat talán - legvégül - mesternek.

A délutánt a baul énekesek a Kaposvári Egyetem első éves színész osztályával és más érdeklődőkkel töltötték. A színinövendékek nem kis megdöbbenésére a mesterkurzus utáni beszélgetésen kiderült, hogy egy ének ilyen komplex előadásához mintegy tizenkét év gyakorlás szükséges. A mozgással kísért éneklés közben lépésre ritmust ad a lábfejen a csörgő, az egyik kéz a dobot üti, a másik az éktart pengeti.

Matei Vișniec sokkoló darabja délután négytől a Gobbi Hilda Színpadon rázta fel a nézőket. Zakariás Zalán rendezése, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház tizenhárom színészének előadásában egy apokaliptikus káoszt mutatott be. Meg-megvillan egy-egy jövőkép nélküli, vagy éppen hazugságra épített életút. Történetmozaik ez menekülő emberekről, és belőlük hasznot húzókról. A helyzetet kezelni képtelen politikusokról és a helyi lakosságról, akik e modern kori népvándorlás szereplői.

Matei Vișniec személyesen is megtisztelte jelenlétével a fesztivált. Művében különbséget tett a megoldható probléma és a megoldhatatlan dilemma között. Darabjában jelen korunk néhány súlyos dilemmáját veti fel, paradox helyzeteket tárva elénk. Az extrém pesszimista felfogás, ahol a modern ember áldozatául esik az új korszak új barbarizmusának áll szemben a csodálatos emberrel, aki képzeletgazdagsága révén a krízishelyzetben az utolsó pillanatban megoldást talál – osztotta meg velünk gondolatait a közönségtalálkozón a szerző, aki újságíróként és íróként is publikál. 

Az észt néphagyományban fontos szerepet játszó vérfarkas alakjáról szóló esti előadást a jakut Szergej Potapopv rendezte. Neve ismerősen csenghet, hiszen Tiit című előadása a 2016-os MITEM egyik állótapsos sikere lett.

August Kitzberg klasszikus darabja a „mi” és „ők”, az egyén és a tömeg, a hétköznapi és a rendkívüli viszonyáról szól. Margus és Tiina nem lehetnek egy pár, hiába szeretik egymást, hiszen Tiina édesanyját boszorkánynak kiáltották ki és kivégezték, a leánya pedig vérfarkas hírében áll. Tiina alakja példázza, milyen lehetett valaha az észt ember, mennyire vállalta fel és képviselte minden áron a szabadságát.

Az észt RAAAM Színház nem rendelkezik önálló társulattal, csak produkciókra szerződtet művészeket. Vezetője a közönségtalálkozón elmondta, hogy mindig frissítő hatású, ha a saját hagyományaikat egy külső tekinteten keresztül szemlélik.

Vidnyánszky Attila köszöntőjében méltatta a vendégjátékot. A hagyományt korszerű formanyelven felmutató előadás gyönyörű, emberi és megható képeit magunkkal visszük – fogalmazott. A fesztivál legnagyobb felfedezése idén a két előadással (Vérfarkas, Vágyakozás) szereplő észt színház. Szergej Potapov is kapott már felkérést a budapesti Nemzeti Színházban rendezésre, reméljük, hamarosan újra láthatjuk munkáját.

Kozma András kérésére egy szép MITEM-közönségtalálkozós hagyományt keltettünk életre. Zárásként a hét színész elénekelt egy az előadásban is szereplő dalt. A Tulle, tulle kezdetű észt népdalt hagyományosan a tüzet körülülve éneklik, szövege: gyere és őrizd a tüzet, rakj fát a tűzre és őrizd a szenvedélyt.

 Kereszty Ágnes

KORUNK BARBARIZMUSA ÉS A POLKORREKT MASZLAG
Szilléry Éva (Magyar Idők)

„Migrációs humanizmus” – ez a körmönfont kifejezés igen beszédes elszólása Matei Visniec Migránsoook – avagy túlsúlyban a bárkánk című drámájának, amely ugyan könyörtelenül berántja a nézőt a menekülthajóba, a migránsok sorstalanságának megélésére késztet, egyben görbe tükröt állít a látszólag nyitott, humanista Nyugat átveréseinek és a társadalmi folyamattal együtt burjánzó emberi kegyetlenségnek.

Tovább a teljes írásra...

(2018. április 28.)