A krokodilus Szentpéterváron

„A krokodilust azoknak ajánlom, akik nyitottak egy itthon még soha nem látott esztétikájú darabra” – mondta el a krokodil tulajdonosát alakító Szarvas József a Nemzeti Színház új bemutatójáról, amely Dosztojevszkij szatirikus hangvételű kisregényéből született adaptáció. A történetet a moszkvai Valerij Fokin, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház vezetője állítja színpadra.

Trendkövetés céljából, az aktuális őrületnek behódolva, a hungaromémnek számító bajusszal fényképezkedő internet-felhasználókhoz hasonlóan öltik a tisztes orosz polgárok magukra a krokodilálarcot. A történet egyértelmű társadalomkritikája – a látvány szintjén – a mémmé váló krokodilusban realizálódik.

Hálás vagyok Spiró Györgynek, akinek ehhez a bemutatóhoz ugyan semmi köze, de múlt nyáron a Diavolina olvasása közben rákényszerített, hogy felelevenítsem, mit is tudok Mejerholdról, Sztanyiszlavszkijról és Nyemirovics-Dancsenkóról, a nevükön kívül. Enélkül nem értettem volna a Nemzeti Színház előadását.