A rajongók

– Nagyon találóan úgy is szokták jellemezni A rajongókat, hogy ez az értelem drámája. Mit jelent ez? A rajongók nem tudnak és nem is akarnak szabadulni fiatalkoruk paradicsomi állapotából, ami maga a rajongás. A rajongás pedig az, amikor az ember nem tud és nem akar választani az élet végtelen lehetőségei közül. Ez tulajdonképpen maga a szabadság és egyben a szabadság csapdája is – mondta egy interjúban Szikora János, A rajongók rendezője. A szerző Robert Musil, aki olyan nagy hatású regények írója, mint A tulajdonságok nélküli ember és a Törless iskolaévei. Drámája, az 1921-ben írt A rajongók igazi irodalmi csemege, Szikora tavalyi rendezése pedig magyarországi ősbemutató volt.
 

– A szereplők rengeteget filozofálnak, sok gondolati kételyt fogalmaznak meg önmagukkal és a világgal szemben. Ez az állandó kételyben való fogalmazás már önmagában is bonyolult. Ráadásul Musil egy meglehetősen szövevényes történetet tálal, ahol a szereplők érzelmi viszonyai keresztül-kasul átszövik egymás életét. Ennek a magja egy olyan távoli múltból ered, amire csak utalás történik. Ebben a távoli múltban öt fiatal együtt nőtt fel nagyon szoros érzelmi és gondolati közösségben – leegyszerűsítve azt is mondhatnám, hogy mindenki mindenkibe szerelmes volt, és a véletlenek formálták a párokat. A választásaik véletlensége egyfajta érzelmi labilitásra utal, másfelől arra, hogy a köztük lévő vonzások rendkívül kiegyenlítettek. Ez számtalan komplikációhoz vezet… – fogalmaz a rendező.
 

– Nagyon komplikált, rendkívül érzékeny darab A rajongók – nyilatkozta Zoób Kati divattervező, az jelmezek megálmodója. – Érzelmekkel és gondolatokkal kísérletező mű, kifinomult nyelvezettel, négy emberről, akiket lelki és szellemi hasonlóságok fűznek össze, és ellentétek választanak el. Musil szellemiségének rétegei kísérleteznek az én érzékeimmel is.
 

Így születtek meg az 1920-as éveket idéző Zoób-jelemzek, amelyek minimalizmusában látszólag minden nagyon egyszerű, de mégis komplikált és kifinomultan ravasz.

(2017. február 24.)