Tóth Ilona

Cinkota, 1932. október 23. – Budapest, 1957. június 26.)

A kiváló tanuló és sportoló, tanárai és iskolatársai körében is rendkívül népszerű Tóth Ilonka 1951-ben érettségizett a budapesti Teleki Blanka Leánygimnáziumban. A templomba járó, mélyen vallásos lány közösségteremtő erejének köszönhetően egy ideig iskolai DISZ-titkár. Szorgalmának, segítőkészségének és sok áldozattal járó kitartásának köszönhetően a budapesti orvosegyetem egyik legígéretesebb hallgatója, végig jeles eredménnyel tanul. Az 1956-57-es tanévben készül megszerezni a diplomáját.

Az 1956-os forradalom kitörésekor a Szövetség utcai kórházban belgyógyászati gyakorlaton van. Október 23-án részt vesz a nagy diáktüntetésen, két nappal később ápolónőnek jelentkezik a Szövetség utcai kórházba. A Péterfy Sándor utcai kórházban tagja lesz az Önkéntes Mentőszolgálatnak, és a következő napokban mentőápolóként járja a város egyre veszélyesebb utcáit. November 4-én a felettesei kérésére elvállalja a Domonkos utcai kisegítő kórház vezetését. November 18-án itt biztosít helyet az illegális Élünk című folyóirat szerkesztőinek, a perben először szintén halálra ítélt Obersovszky Gyulának és Gáli Józsefnek, akiknek segít a tervezett „nőtüntetés” röpcéduláinak fogalmazásában és sokszorosításában.

November 20-án rendőrök szállják meg a Domonkos utcai kórházat. Először a szovjet hatóság emberei hallgatják ki a letartóztatottakat, köztük Tóth Ilonát. A vád állítása szerint 1956. november 18-án Tóth Ilona Gyöngyösi Miklós és Gönczi Ferenc segítségével rendkívül brutálisan meggyilkolta Kollár István rakodómunkást.

A szovjet mintára, közvetlen KGB-s instrukciók alapján kreált és levezényelt pert a sajtó kiemelten kezeli, a nyilvánosságot a „korrekt tájékoztatás jegyében” az ügy minden horrorba illő részleteibe beavatja. A cél: ország-világ előtt bizonyítani a Magyarországon tomboló ellenforradalom brutalitását.

A 24 éves Tóth Ilonát, valamint két társát, Gyöngyösi Miklóst és Gönczi Ferencet halálra ítélték. Tóth Ilonát 1957. június 26-án, a társait 27-én (vagy 28-án) kivégezték.

A Legfelsőbb Bíróság Tóth Ilona testvérének kérésére 1990-ben felülvizsgálta a bírósági eljárást, de a semmissé nyilvánítás iránti kérelmet elutasította. 2000-ben született a negyedik – Lex Tóth Ilonának is nevezett – semmisségi törvény. Ez alapján a Fővárosi Bíróság Tóth Ilonát 2001-ben a köztörvényes bűncselekmény elkövetése alól felmentette, és az 1957-es eljárást semmisnek nyilvánította.

Mára a kort igazán, mélységében ismerő történészek, jogászok és kutatók, így a nemrégiben elhunyt Gyenes Pál, illetve Kahler Frigyes, Kiss Réka, M. Kiss Sándor, Zinner Tibor, Jobbágyi Gábor, Horváth Attila, Szakolczai Attila munkái egyértelművé tették: Tóth Ilona és társai koncepciós per áldozatai lettek.

(2016. szeptember 27.)