Megjelent a Szcenárium 2016. szeptemberi száma

A SZEPTEMBERI SZÁM TARTALMÁBÓL

ODIN TEATRET Eugenio Barba: Az illúziók földrajza | The Tree / A fa MŰHELY „Nekem most szükségem van az idő epikus tágasságára” - Vidnyánszky Attila | „Milyen világ az, amelyben ilyen gonosszá válik az ember?” – Vecsei Miklós KULTUSZ ÉS KÁNON Balogh Géza: Avantgárd színház Kelet-Európában (Csehország) | OLVASÓPRÓBA Tömöry Márta – Szász Zsolt: A görög színház mint európai ősminta | Végh Attila: Aiszkhülosz Prométheusza FÉLMÚLT „A saját rendezéseimnél talán kevésbé izgultam, mint a másokénál” – Csizmadia Tibor KILÁTÓ Írók, terek, történetek – 10 éves a Deszka Fesztivál

The Tree
A több nyelven zajló előadás magyarra fordított szövegkönyvét ide kattintva letölthetik.
A szöveg az új évad első Szcenáriumában is megjelent, kérjék a Nemzeti Színház nézőteres kollégáitól!

IDÉZETEK

„A színház lehetővé teszi, hogy kísérletezzünk: miként használhatjuk az illúziókat anélkül, hogy az illúziók használnának minket. Amikor előadást csinálunk, megéljük a varázslatot, hogy tragikus vagy groteszk tündér-szigetekből álló archipelagokat alkotunk, a világ tükreit, ahogy mi ismerjük őket, vagy világokat, melyek annyira nem hasonlítanak a valóságra, mint a fantasztikus lázálmok. Szigetek ezek, melyeken tájékozódni tudunk, vagy labirintusok, ahol semmi sem biztos. De minden varázslat után el kell törni és félre kell dobnia varázspálcát, estéről estére, az utolsó jelenet után. Engedjük, hogy előadásunk szent fává növekedjék, amit aztán ledöntünk. De az ágairól lehulló sötét magvak mélyre merülnek és kicsíráznak a nézőben…” (Eugenio Barba)

„Az orosz színész mindenfajta színházi forradalom dacára a Sztanyiszlavszkij-módszer neveltje. Tehát a mai napig a valós szituációból indul ki, azt keresi. Ez alapvetően más, mint Magyarországon. Itt a szöveg szervezi a teret, mindent a szövegből építünk föl. Legalábbis a színházak többségére ez a jellemző, azzal együtt is, hogy az elmúlt tizenöt évben sok minden változott. S míg a magyar színész folyamatosan kifordul a néző felé, és nagyon nehéz rákényszeríteni, hogy próbáljon partneri kapcsolatot teremteni, az orosznál ez pont fordítva van: állandóan  belekapaszkodnának a partnerükbe, rájuk kell szólnom, hogy forduljanak ki néha a közönség felé.”  (Vidnyánszky Attila)

(2016. szeptember 29.)