– Amikor ez az interjú készül, mi, színészek még csak körbe-körbe járjuk Vidnyánszky Attilával a témát, a figurák, a helyzetek, a viszonyok igazságát. De már megjöttek – mit megjöttek? berobbantak! – közénk a táncosok. Nézzük, ők miként képzelik a Körhintát. Mire a lap megjelenik, talán már „okosabbak” leszünk. És ha meglesz a bemutató, akkor sem leszünk készen. Semmi sincs készen soha. Az volna a vég.
Ismerős világ ez? A magyar vidék. A falu.
– Furcsa időutazásban vagyunk. Abba a paraszti világba merülünk bele, amit már Móricz is megírt, és amit folytatott Sarkadi is. Érdemes fellapozni a Kútban és a Leányvásár című novelláit, amelyekből a Körhinta filmforgatókönyve is készült. De említhetem a közelmúltunkból Tar Sándor műveit, vagy Borbély Szilárd utolsó könyvét, a Nincsteleneket. Arról írtak mind, hogy mifelénk belerántja az ember csizmáját ebbe a földbe – sárba? mocsárba? dagonyába? – az élet. És a szerzők, akik elég vakmerőek, hogy szembenézzenek ezzel, megírják azok történeteit, akik maguk nem tudnak szólni. És bele is pusztulnak. Sarkadi is fiatalon halt meg, Tar Sándor és Borbély is hatalmas terhekkel mentek el közülünk.
Pataki István módos gazda, a falu eleje. Milyen ember?
– Minél többet koplal, annál erősebb, minél üresebb az élete a nincstelenségben, annál gazdagabb. A Pataki-félék alakját már sokan megírták. Mégis megfejthetetlenek, mert ami pusztítja, az akkumulálja őket. Kemény, szikár, konok, magukhoz és másokhoz kíméletlen, vasakaratú, erős és kevésszavú emberek. Tőlem ez a mentalitás távol áll, de láttam, látok magam körül ilyen sorsokat. Nehéz emberek. Másoknak is, önmaguknak is.
A Pataki-félék törvénye a „föld a földhöz”, amivel szemben áll a Pataki-lány, Mari és a kérője, Máté igazsága: a szerelem.
– Az első megtart egy életre, de a szerelemről nem tudni, meddig izzik. Arról már nem szól ez a történet, mi lesz a fiatal párral. A körhinta elképesztően erős szimbólum. A pillanat boldogsága jut erről eszükbe. A „repülünk, Mari” érzése. A szabadság. De ez csak egy pillanat. És a hinta lánca olyan, mint a póráz, csak egy kis körben enged szabadon repülni. Mert nézhetem ezt én így is, ha akarom. Szép és összetett történet ez, ahogy minden…
Nem különleges Vidnyánszky Attila esetében, hogy nem egy megírt drámát visz színre, nem egy kész szövegkönyvvel kezdi a munkát. A színészekkel közösen alakulnak a mondatok, a helyzetek most is.
– Dolgoztunk már így Attilával, az Úri muriban. A regényen túl jót markoltunk Móriczból, és amire szükségünk volt, belegyúrtuk színpadi mondatainkba. De ez egy szikárabb történet. Az egyik nagy feladat, hogy megtaláljuk ennek a kevésszavú embernek és az ő feleségének a leglényegibb, hitelesen hangzó mondatait. Vannak a novellák, van a forgatókönyv, ebből dolgozunk és abból, amit még hozunk. A kérdés: mi érdekli a mai nézőt ebből a történetből? A szerelem. De az legyen már a fiatalok dolga. A szegény és a gazdag viszonya? De a Pataki-félék gazdagsága is csupán pár hold a nincstelen zsellérhez képest. A kaparj kurta világa ez. Olyan fontos a pénz, hogy nem is költjük el, csak gyűjtjük. Ezt is boncolgatjuk még, keressük a hangsúlyokat.
Kevés mondatnak erővel kell szólnia.
– Vagyunk öten színészek, és van negyven táncos. Ha nyolcvan láb a csizmát és a kemény sarkú cipőt odavágja a színpadhoz, az robban. A tánc vadállati. A néptánc nem bír megöregedni. Minél ősibb, annál fiatalabb. Olyan „nyelv” – szemben azzal, amit beszélünk –, amin egy sor ember egyet akar. Ezután a színésznek megszólalnia – öngyilkosságnak tűnik. A próbák nagy kérdése az is, hogyan, miből lesz nekünk, színészeknek is megfelelő mennyiségű energiánk ebben az örvénylésben.
Elkerülhetetlen, hogy a filmhez hasonlítják majd a színdarabot.
– Ez így lesz, nincs mese. „Nehezíti” a helyzetünket, hogy a Körhinta zseniális film… Fábri megtalált három csodálatos fiatal színészt, Törőcsik Marit, Sós Imrét, Szirtes Ádámot, és ott volt még Barsy Béla, akinek játéka, alkata, mindene ideális volt Pataki szerepéhez… Alaposan el kell rugaszkodnunk, és mégse…
Kornya István
(2015. február 19.)