Balog Zoltán miniszter köszöntője

Mitől „nemzeti” egy színház? Ha megjeleníti, színre viszi, formába önti országa és nemzete jellegzetességeit, reflektál történelmi sikereire, kudarcaira. A különböző népek színházi nyelvének megismerése és a sajátunk megmutatása a Nemzeti Színház nemes feladata. Elég, ha arra gondolunk, hogy egy-egy legendás budapesti vendégszereplés – Peter Brook Lear királya, Ljubimov Hamletje Viszockijjal a címszerepben – évtizedeken át hatott a magyar művészvilágra.

Bízom benne, hogy jó ómenként szolgál majd a fesztivál névadója legfőbb művének sorsa is. Hiszen Az ember tragédiájának színrevitelével kapcsolatban sokáig szkeptikusok voltak a színházi szakemberek, művészek. Aztán megtört a jég, és az első előadásra éppen a Nemzeti Színházban, Paulay Ede látványos rendezésében került sor 1883-ban. Ahogyan Hubay Miklós fogalmazott, azóta „a kor bejött Madách utcájába”. A mű korszakokon és stílusokon átívelő erejét számtalan fordítás és előadás bizonyítja.

Azon túl, hogy örömteli kezdeményezés, kulturális kuriózum és valódi művészeti ünnep, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó kifejezetten alkalmas fórum arra is, hogy különböző alkotók, művészeti szemléletek, színházi tradíciók mutatkozhassanak be egymás előtt Grúziától Norvégiáig. Ha önmagunkra ismerünk a színre vitt darabokban, ha jobban megismerjük önmagunkat, mint magyarok, akkor a „nemzet szolgálatának” magas eszménye mindennapi erőforrása lehet az életünknek, s erősíti a nemzeti összetartozást. De a nemzeti és nemzetközi egymásnak nem ellentétei. Hiszen az „európai” kultúrát éppen a nemzeti kultúrák kölcsönhatása teremti és táplálja. S a „nemzeti” akkor érték, ha része az „egyetemes”-nek, az „egyetemes” pedig a saját nyelvünkben és világunkon keresztül tud hozzánk eljutni. Ezért izgalmas vállalkozás egy nemzetközi színházi találkozó. A mondvacsinált ideológiai címkék helyére így valódi kulturális és szakmai párbeszéd léphet, a főszerepet itt a színművészet kapja. A fesztivál legfőbb nyertese kétségkívül a közönség lesz, házhoz jön a világ színe-java. Két héten keresztül élvezhetjük mindannyian a világ professzionális nemzeti színjátszásának sokszínűségét és magas színvonalát.

Katartikus kulturális élményeket kívánok mindenkinek!

Balog Zoltán

Az emberi erőforrások minisztere

What makes a theatre “National”? A “national” theatre must present, stage, and mold the characteristics of the country and nation that it represents, reflecting its historical achievements and failures. The noble task of the National Theatre is to recognize the theatrical languages of different nations and represent the language of its own. It suffices to recall that the Hungarian world of art was influenced for decades by several legendary productions in Budapest, such as King Lear directed by Peter Brook or Lyubimov’s Hamlet, starring Vysotsky.

I hope that the fate of the opus magnum of the Madách International Theatre Meeting proves an auspicious omen, since artists and theatre experts were sceptical about presenting The Tragedy of Man. But then came a breakthrough and the spectacular first performance directed by Ede Paulay was presented in the National Theatre. As Miklós Hubay said “our age has matured to the world of Madách”. The strength of the opus, in which periods and stylistic trends overlap, is eloquently evidenced by numerous translations and performances.

The Madách International Theatre Meeting is not only a joyful initiative, a cultural curiosity and an authentic festival of art, but also a practical forum for the presentation of different artists, artistic attitudes and theatrical traditions, from countries ranging from Georgia to Norway. If we are able to identify with characters in the performances, if we learn more about ourselves as Hungarians, then “serving the Nation” can be the noble ideal of common resource in the course of our everyday lives and will strengthen national unity. National and international are not opposites. “European” culture is created and nourished by the interaction of national cultures. “National” can represent value if it is part of something “universal,” and “universal” can reach us through our own language and world. This is why an international theatre meeting is an exciting project. It allows true cultural and professional dialogues to replace trumped up ideological labels, and the dramatic arts can play the lead. Without doubt the audience will benefit tremendously from this festival, the best performances come to our doorsteps. For two consecutive weeks we will enjoy a diverse array of superb examples of the national dramatic arts of the world.

I wish everyone a captivating, enthralling experience.

Zoltán Balog

Minister of Human Resources