Illés szekerén

Játék a szerepekkel

A színészé a szerep. Az újságíró szerepe, hogy kérdéseket tegyen fel. Ezúttal azonban kicsit minden másképpen van. Az interjúkat a darab egyik szerzője készítette (Kovács-Cohner Róbert, aki „civilben” egyébként újságíró is), álneveken: négy újságíró szerepébe bújt, és nem a szereplő színészekkel, hanem egyenesen a szerepekkel beszélgetett. Az itt olvasható interjúk tehát egy valóságos darab fiktív szereplőivel készült valóságosan fiktív beszélgetések. Amelyek természetesen „most” készültek – valamikor a 70-es és a 80-as évek fordulóján.

Illés Gábor napjaink kimagasló író-egyénisége, prózája egyszerre mély és sziporkázóan szellemes. Készülő könyve apropóján beszélt családról, művészetről, tervekről...

Új regénye hamarosan elkészül, felesége a második babát várja. Boldog ember Ön? Elégedett?
– Boldogok a lelki szegények (nevet). Boldognak lát boldog-boldogtalan, de sosem leszek maradéktalanul boldog, amíg meg nem boldogulok, úgyhogy fel kell kötnöm a gatyamadzagot (nevet). Szeretem a képzavarokat, a képtelenséget, de a képeket is. Képes ezt felfogni!? (nevet) Magyarról komolyra fordítva a szót, ne haragudjon, de idegesítenek az újságírók hülye kérdései – tisztelet a mindenkori jelenlevő kivételnek. És még nagyobb tisztelet a bevételnek. Persze abban megegyezhetünk, hogy amit a múltkor írt, az nem volt erős (hosszan nevet). A könyvem már nyomdában van, nemsokára egy nagyjátékfilmet szeretnék forgatni, szerencsére van rá támogatás.

Remélem, azért nem hagyja abba az írást…
– Azt nem, de sok más is érdekel. Érdek nélkül. Az avantgárd performance-ok például.  Nálunk ez a műfaj még ismeretlen, mi mégis merjük, megismerjük, csak kérdés, megtűrik-e. Van egy olyan érzésem, hogy félre fognak nézni. (nevet)

És a magánélet?
– A magánélet magánügy, magának nem? Lilivel megvagyunk, vagyunk, hamarosan a jön a második trónörökös. Bucó után én most egy kislányt szeretnék, aki mellől aztán elverhetném a kérőket munka helyett (nevet). De vigyázat, ki tudja, lehallgatnak-e! Ahogy Karinthy mondta: a lakás hallja. A lakásnak fala a falnak füle van, tehát hallja.
 

„Réti Mátyás”

 

(2014. március 17.)