Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +36 1 476 6800
Vissza a hírekhez

200 éves a pesti szerb színjátszás - konferencia és díszelőadás

 
Camera
Canon EOS 5D
Focal Length
200mm
Aperture
f/3.2
Exposure
1/125s
ISO
1600

Dr. Bojan Pajtic

 

Az esti díszelőadást megtisztelte jelenlétével Dr. Bojan Pajtic a Vajdasági Autonóm Tartomány miniszterelnöke, Dr. Rétvári Bence parlamenti államtitkár és Dr. Latorcai Csaba helyettes-államtitkár is.

Joakim Vujic nevéhez fűződő polgári szerb hivatásos színjátszás két évszázada jött létre Magyarországon, és ezt a kimagasló kultúrtörténeti jubileumot az ősbemutató 200. születésnapjának évében a budapesti Nemzeti Színházban a Radoslav Zlatan Dority: Csoda a Rondellában című, erre az alkalomra íródott színjáték, díszbemutatójával ünnepeljük. 

A jubileum jelentőségét, illetve a díszelőadás legfőbb üzenetét az alábbi rövid történeti kitekintés is jól illusztrálja:  Joakim Vujic, a Szentendrén tanítóskodó bajai pravoszláv pap fia színháztörténeti kezdeményezését 1813. július 22.-én tette meg, amikor a Pesten tanuló szerb egyetemi ifjúság nevében József nádorhoz folyamodott egy jótékony célú szerb színielőadás megtartásának engedélyezéséért.  E kérelmet Joakim jó barátja, a magyar színjátszás akkori fejedelme, Balog István, valamint Láng Ádám is aláírták. Az akkori hatalom engedélyével a Magyar Színjátszó Társaság plakátján ez állt: „Jövő kedden, azaz augusztus 24. – napján a Magyar Játék Színben a Felséges Helytartó Tanáts kegyes engedelmével egy Diletans Rátz Társaság által a Szentendrei Rátz Preparandia Institutumnak segedelmére elő fog adódni rátz nyelven egy néző játék 3 felvonásokban, ezen rátz nevezet alatt: Krestalitza (Papagáj).” Ez volt a polgári, szerb és hivatásos színjátszás ősbemutatója.

A fenti hirdetést az Angyal Bandi plakátján találhatjuk a Rondella, azaz a Városi Kis Játékszín szereposztása alatt. Az előzetes ugyan „Diletans” előadást hirdet, mégis mai értelemben véve az korántsem amatőr: Balogh István, Balogh Júlia, Fehér Tamás és Joakim Vujić is játszanak benne, mivel mindannyian tökéletesen beszéltek „rátzul” – mondanánk ma, szerbül. 1813-mat írtak ekkor. Azt követően szimbiózisban kezdett el növekedni, gyarapodni, tökéletesedni - mindkét nemzet színházi élete, színjátszása -, egészen Joakim Vujic szerb királyi udvarba való távozásáig, akit kiemelkedő munkássága által „a szerb színház atyjának” is neveznek. A kortárs magyarországi szerb színjátszás fennállása egy másik, szintén fontos kerek évfordulót ünnepel.

Joakim Vujic szellemiségét és munkásságát folytatva, húsz éve folyamatosan ugyanazokkal a célokkal és ugyanazzal a lelkesedéssel működik a Magyarországi Szerb Színház: magas színvonalú, professzionális előadásokat játszik szerb és magyar nyelven, és elviszi őket mindenhová, határon innen,  vagy határon túl, ahol igénylik a színházat, és az anyanyelven megszólaló színészt.  E két jubileum a közös történelmi hagyományaink alapján egyaránt ünnepe a magyar és a szerb polgári színjátszásnak. 

(2013. december 06.)