Sebestyén Aba Bányavirágot rendez a Nemzetiben

- Úgy tudom, a Bányavirág írójával, Székely Csabával baráti viszonyban vagytok.

- Ez így igaz, a munka hozott össze bennünket. Egy workshop keretében megismertem a történetet, elektronikus formában elolvastam, és gyomorszájon ütött abban a pillanatban. Úgy éreztem, hogy nagyon közel áll hozzám, és ahhoz a világhoz, ahonnan származom. Úgy döntöttem, hogy megcsinálom. Így történt a találkozás, s bár azelőtt is ismertük egymást, addig csak köszönő viszonyban voltunk.

- A Bányavirág volt az első rendezésed?

- Nem, korábban is rendeztem már. 2007 – 2008-ban végeztem el a rendező szakot Marosvásárhelyen, a színészi diplomát 1996-ban szereztem. A rendezés mindig is érdekelt. 2002 óta tanítok a Művészeti Egyetemen is Marosvásárhelyen, maga a tanítás is jó rendezői iskola. 2004-ben létrehoztam egy független színházat, a Yorick Stúdiót. Ez egy egyesületi alapon működő kis színház. A Yorick Stúdióval több darabot megrendeztem már, többek között Tasnádi István: Paravarieté című darabját, Gianina Carbunariu: Stop the Tempo című művét, Egressy: Sóska, sült krumpliját, Tasnádi Finitoját, Caragiale: Zűrzavaros éjszakáját. Mindig keresem a kortárs magyar darabokat, a Yorick Stúdióval ugyanis a kortárs darabok bemutatását tűztem ki célul. Nem feltétlenül csak magyar művekből, de világirodalmi alkotásokból is. Jó erdélyi darabot - amit érdemes színre vinni – nehéz találni, s mihelyt felfedeztem ezt a darabot, a Bányavirágot, nagyon megörültem. Pontosan arról szól, ami ma nagyon aktuális.

- Nem sajnálod, hogy egy ilyen jó darabban színészként nem veszel részt?

- De, de hát ez színészbetegség nyilván. A Bányavirág kapcsán többször eszembe jutott mikor olvastam, hogy gyönyörű két férfiszerep van benne. Fantasztikus! Rendezőként az az izgalmas, hogy minden szerepben meg kell mártóznia az embernek, indirekt módon.

- Ha színészként választhatnál, te melyik szerepet választanád?

- Talán alkatilag is a doktor áll közel hozzám.

- Díjat nyertél tavaly ezzel a rendezéssel a POSZT-on. Alföldi Róbert mikor, hogyan hívott ide téged, hogy újra megrendezd a Nemzeti Színház színészeivel, és volt –e benned szorongás ezzel kapcsolatban?

- Talán pont ennél az asztalnál ültünk, pont így. (nevet). Tavaly februárban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vendégszerepelt itt két darabbal, a Platonovval és a Bányavirággal. Ehhez hozzátartozik, hogy a Yorick Stúdió független produkcióként mutatta be a Bányavirágot, s mivel én főállásban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színésze vagyok, az ottani új vezetésnek megtetszett ez a projekt. Közösen úgy döntöttünk, hogy ezt a darabot érdemes bérletben játszani, így átkerült a Nemzeti Színházba, koprodukcióban. Így szerepelhettünk itt a Nemzeti Színházban. Az előadást látta Robi, és megkérdezte, hogy mi lenne, ha megrendezném itt is. Én felajánlottam, hogy mi lenne, ha játszanánk itt egy sorozatot, de ő úgy gondolta, hogy izgalmasabb lenne, ha itt újra rendezném, a Nemzeti Színház színészeivel. Hogy volt –e szorongás bennem? Hát hatalmas a kihívás ez egyértelmű, de minden munkával így van, nagy a tét.

 - Alföldi Róbert javasolt neked színészeket?

- A színészeket nagyjából ismertem, de nem annyira, mint most. Az utóbbi pár hétben megnéztem több, mint tíz előadást. Felvételről ismertem csak őket, de a szereposztás ajánlat az igazgató részéről érkezett. Az ő ajánlata az volt, hogy Stohl András legyen Iván, és László Zsolt a doktor, de én fordítva láttam a dolgot, Robi rábólintott, és így alakult ki a szereposztás.

- Most hogy oldod meg az életedet, mennyit vagy itt, és mennyit otthon?

- Játszom otthon is, a Kőműves Kelement, a Gézagyerekben a Herda Pityut, de az ottani vezetés elengedett. Van, hogy hazautazom, játszom, és jövök vissza. Az Egyetemen vizsgáztattam is, egy kortárs lengyel darabot rendeztem, de most már folyamatában itt tudok lenni.

- Úgy láttam a próbán, hogy elég jól álltok.

- Csodálatos színészekkel dolgozom, készülnek, úgy látom, hogy tetszik nekik a munka, kíváncsiak, nyitottak, ami alapfeltétele egy jó munkának, igazi profi színészek.

- Úgy tudom, hogy Székely Csabának van még két darabja, a Bányavakság és a Bányavíz. Kapcsolódik a három történet egymáshoz?

- Nem, annyiban csak, hogy ugyanabban a faluban játszódnak. A Bányavakságot is megrendeztem, teljesen más témát dolgoz fel. A Bányavirágban az alkoholizmus, a munkanélküliség a téma, a Bányavakságban a korrupció és a szélsőséges nacionalizmus.

- Hogy érzed magad itt a Nemzetiben?

- Nagy élvezettel dolgozom, minden próba egy újabb kihívás, örülök, hogy jól haladunk, örülök, hogy ezt a bizalmat megkaptam, és úgy érzem sikerült megtartanom. Nagyon sok előadást sikerült megnéznem, csodálatos élményekben volt részem, amit kiemelnék azok közül amiket láttam, a Vadászjelenetek, a Hamlet, Úri muri, az Angyalok Amerikában, a Tartuffe, a Három nővér és az Amphitryon.

 

 

(2013. március 12.)