Nemzeti Színház: - Erdélyi magyar színész, rendező, színházigazgató vagy. Tavaly Magyarországon rendeztél egy darabot Pindroch Csabával, most pedig egy katowicei rendezésedet láthatjuk majd. Hogy látod, melyek a fő különbségek - ha vannak - a lengyel, a magyar és az erdélyi színházak között?
Keresztes Attila: - A szegedi Liliom egy szép előadás volt, kiváló színészekkel való inspiráló találkozás, örömmel gondolok vissza rá, s remélem, a színház játszani fogja még a produkciót. Bárhol rendezek, a munka kezdetén kész előadástervvel érkezem, ami aztán a színészekkel való kölcsönhatás következtében változik, de az alapvető formai és gondolati jegyei megmaradnak. Saját színházi gondolkodásom az erdélyi magyar színjátszásból, a magyar és a román színházi hagyományoknak egy sajátos ötvözetéből fakad, ehhez adják hozzá a színészek a maguk színházi világát és kultúráját, és szerencsés esetben ebből egy egyedi és megismételhetetlen világ születik. A munka során lényeges a kommunikáció, hogy megtaláljuk azokat a csatornákat, amiken eljuthatunk a másikhoz, annak világához, hiszen a szavak
megértése épp az eltérő (színház)kulturális meghatározottság miatt nem jelenti
egyben a gondolat és a szándék megértését is. Az első lépés az, hogy megtanuljuk a másik gondolatát dekódolni és saját gondolatunkat eljuttatni hozzá
- ezt a lépést meg kell tenni minden esetben, amikor idegen csapattal dolgozom,
függetlenül attól, hol és milyen színházban történik ez. Alapvetően soha nem érdekel az adott színház berögzült konvenciója, nem akarok megfelelni annak, és nem akarom ahhoz igazítani az előadásaim, hiszen ez azt jelentené, hogy lemondok az előadás szabadságáról és frissességéről, egy olyan kritériummal kötök kompromisszumot, amely lehet, hogy pusztán megszokásból és kényelemből fakad. Csupán az általam rendezett előadásokról, a velem dolgozó színészekről tudok beszélni, így igyekszem elkerülni a szentenciaszerű megfogalmazást, a nagy igazságok kimondását, a színházkultúrák általában vett kategorizálását. Minden
közeghez igyekszem úgy közelíteni, hogy inspirálóan hasson és magam is hasonlóképp hathassak rá, mert ez az előadás legfőbb érdeke. Közben pedig
lenyűgöznek vagy épp bosszantanak olyan sajátosságok, amik az adott közegben
természetesnek hatnak.
Nemzeti Színház: - Mesélj egy picit a katowicei munkáról. Milyen volt a lengyelországi munka, a lengyel kollégákkal dolgozni egy lengyel író darabján?
Keresztes Attila: - Lengyel színészekkel kivételes öröm dolgozni. Kíváncsiak, nyitottak, a próba náluk valóban próbát jelent: nem spekulálnak, hanem kipróbálják,
hogy valami működik-e vagy sem. A színpadi jelenlétük is valami egészen csodálatos, intenzív. Van bennük valami olyan színházszeretet, ami már-már fanatizmus, s amitől ők a színpad megszállott varázslói lesznek. Számukra a színház valóban életforma, ők a színpadon élnek. Az sem mellékes, hogy ha valahol igazán lehet színházat csinálni, akkor az Lengyelország. Ne feledjük, ők már több mint száz éve kezdték a kísérletezést, épp ezért nem csupán az alkotók, hanem a közönség is rendkívül nyitott. Nagyon nagy ajándék, hogy velük dolgozhattam, s remélem, ennek a munkának lesz még folytatása.
Nemzeti Színház:- Miért erre a darabra esett a választásod? Azt olvastam a kritikákban, hogy "merész" az előadás, miben? Eljössz a budapesti előadásra?
Keresztes Attila: - Gombrowicz egyike azon szerzőknek, akik a kortárs színház szempontjából rendkívül izgalmasak. Lengyelországban színre vinni anélkül, hogy ismertem volna mindazt a kulturális hátteret, ami ehhez a darabhoz tapadt, tovább növelte a kihívást. Ugyanakkor az, hogy én kívülről nézhettem rá egy kulturális ikonjukra, számukra egyfajta varázsoptikaként hatott, hiszen más szemszögből, friss szemmel is ránézhettek és rákérdezhettek erre a kultuszdrámájukra.
Az előadás önmagában nem merészebb, mint maga a színház. Egyáltalán, posztmodern utáni korunkban nem tartom relevánsnak a merészséget. Én úgy fogalmaznám, hogy mai. Tükrözi mindazt, amit én ezzel a csapattal ennek a darabnak a kapcsán ma a világról és a színházról gondolok. Egy-egy színházi előadásnak nem a merészség a fokmérője, sem az esztétikai meghatározója. Nem az adrenalinról szól, hanem arról, hogy az adott produkciónak mik a saját belső törvényszerűségei, s ezek hogyan illeszkednek a színház általános és folyamatosan táguló törvényszerűségeibe. Ez az előadás is azért ilyen, mert az előadást tervezve ezt tartottam önmagam számára az egyetlen érvényes megközelítésnek, egy ilyen formát láttam neki adekvátnak, s ennek a létrehozásában a színészek maximálisan partnereim voltak. Természetesen ott leszek az Yvonne budapesti előadásán, sőt, januárban szintén Budapesten játsszuk az általam Szatmárnémetiben rendezett Három nővért is, amit követően másnap egy nyilvános beszélgetésre is sor kerül, ahol az elmúlt időszakban rendezett előadásaimról, köztük az Yvonne-ról is beszélgetünk.
Nemzeti Színház: - Az Égtájak Iroda ebben az évben a színházi hungarikumok fórumán kiemelten Keresztes Attila rendezőt mutatja be. Hogyan esett rá a választás, miért?
Darvay Nagy Adrienne, Égtájak Iroda: - 1998-tól kezdve, mióta az évadszerűen működő Vendégségben Budapesten - eddig "Határon túli magyar színházi estek" alcímű - programsorozat létezik, mindig az volt a célunk, hogy ne csupán egy-egy különleges előadást hívjunk meg a magyar fővárosba, hanem az itteni közönségnek lehetősége nyíljék minél behatóbban megismerni külhoni nemzeti értékeinket is, az országon kívül tevékenykedő magyar színpadi műhelyeket csakúgy, mint az ott élő színházi alkotókat. Ezért aztán, épp amikor egy-egy művész láthatólag alkotói kedve és sikere teljében van, akkor egy idényen belül egyszerre több előadását is műsorra tűzzük. Így találkozhattak az itthoni nézők például a rendezők közül - többek között - a kolozsvári Tompa Gábor, a sepsiszentgyörgyi Bocsárdi László, a szabadkai Urbán András, vagy Vidnyánszky Attila beregszászi, Mezei Kinga újvidéki művészetével, egyéni színpadi stílusával. Keresztes Attila munkáinak zömét szintén rendszeresen bemutatjuk, mégpedig a legelső rendezői sikerétől kezdve, amikor kolozsvári végzős tanítványaival színre vitte A képzelt beteg c. vizsgaelőadást. Most viszont a szatmári Harag György Társulat egy éve kinevezett művészeti vezetője annyira szerencsés alkotói korszakát éli, akár az otthoni, akár a külföldi, a Keresztes nevével fémjelzett produkciókat tekintjük - beleértve egyébként a magyarországi vendégmunkáit is, amelyeket ugyancsak érdemes volna látni Budapesten -, hogy mindebből egyértelműen következett: ő lesz a szezon "főszereplője".
Nemzeti Színház: - Önök választották Attila lengyelországi rendezését, vagy a rendező ajánlotta ezt a darabot?
Égtájak Iroda: - Mi választottuk, ráadásul számos kitűnő produkció közül. Elég régi tervünk az, hogy a magyar színművészet kétségkívül egyedi vonulatának megismerését biztosító sorozatunk nyisson tovább a színházi hungarikumok sokszínű bemutatása terén, és a külföldön, bármely nyelven, de magyar színházművész vagy író nevéhez fűződő különleges színpadi alkotások legizgalmasabb eredményeit is juttassuk el a budapesti közönséghez. Nem volt könnyű kiválasztani a legelső ilyen jellegű vendégjátékot, hiszen Bocsárdi László ploiesti vagy bukaresti román rendezései ugyanúgy szóba jöhetnek, mint Urbán András Nisben színre vitt szerb nyelvű Shakespeare: A vihar interpretációja, vagy egy rendkívüli szentpétervári Örkény: Macskajáték, amelynek rendezője és főszereplői azonosak a 25 évvel ezelőtti orosz nyelvű ősbemutatóéval. A legtöbb érv azonban a katowicei Yvonne, burgundi hercegnő mellett szólt. Hiszen Keresztes Attila személyében nem csupán először dolgozhatott erdélyi magyar színházrendező Lengyelországban, ahol, ráadásul egy nemzeti klasszikust állíthatott színpadra Gombrowicz egyik legfőbb színpadi szakértőjének a társulatával, de a sziléziai Wyspianski Színház honlapján "magyarországi" rendezőként is feltüntetett alkotó román és lengyel színpadi jellegzetességek ötvöződéséből született expresszív víziója valahol a régóta egymással rokonszenvező lengyel, magyar, és romániai kultúrák hármasának találkozását is szimbolizálja. Márpedig az igazi Színház a találkozás, az önmagunkra és egymásra találás útja, helye és eszköze.
Nemzeti Színház- Milyen színházi programokkal találkozhatunk még az idén az Iroda szervezésében?
Égtájak Iroda: - A lengyel vendégjáték előtt szerb rendezőnő színre állításában az újvidéki posztmodern Tragédiát, továbbá a hivatásos színházzá válásának 20. évfordulóját ünneplő gyergyószentmiklósi Figura Stúdió két előadását láthatták a "színházi hungarikumok fórumán", januárban pedig folytatódik a Keresztes Attila legfrissebb munkáit bemutató sorozat. A színész-rendező vezetése alatt álló szatmári színház szembetűnő fejlődését az új látásmódot tükröző "nyitó-előadással", és az ugyancsak számottevő sikert arató gyerekdarab-bemutatóval szemléltetjük. Tehát január 16-án délelőtt 11-kor kezdődik Szilágyi Andor Leánder és Lenszirom c. zenés mesejátéka az Új Színházban, ahol másnap este a manapság nagyon is aktuális (némelykor "becketti") cirkuszokat, egzaltált világunkat szenvedélyes intenzitással leképező Csehov: Három nővér is látható. A félévet január 18-án este 6 órakor zárjuk a FÉSZEK Művészklubban, ahol pályájáról, tapasztalatairól faggatom Keresztes Attilát. "A kolozsvári úton" című találkozó része az Égtájak Iroda remélhetőleg egyszer könyv formájában is megjelenő újabb kezdeményezésének, mely az idei Színházi Világnapon, a Tompa Gáborral való, nagy érdeklődést kiváltó beszélgetéssel indult ("A színház világjáró nagykövete"). S noha a következő félév programjáról még korai volna beszélni, de szívből remélem, hogy márciusban a budapesti közönség ismét viszontláthatja a Kolozsvári Állami Magyar Színház kitűnő társulatát, miként a kaliforniai egyetemen is oktató igazgató-főrendezőjének legfrissebb produkcióit.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk színházi programjainkra. Higgyék el, nem fognak csalódni.
(2010. november 23.)