Tavaly nyáron mutatta be a Kőszegi Várszínház Jordán Tamás rendezésében Csokonai darabját, A méla Tempefőit. A zenét Sebő Ferenc szerezte, és a Sebő együttes is szerepet kapott a színpadon.
Az előadások nagy sikerrel mentek, mi is élveztük a közös munkát, és ezért úgy gondoltuk, érdemes lenne megmutatni, hogy hogyan is nézett ki a zenekar szemszögéből a produkció. Meghívtuk hát kedvenc színészeinket a Sebő-klubba, hogy együtt idézzük fel a próbák hangulatát, a nyári emlékeket - mesélte Sebő Ferenc.
De az est kicsit másként alakult, mint ahogy eredetileg tervezték: Velünk volt a két főszereplő, Fekete Ernő (Tempefői, a szerencsétlen poéta) és Sipos Vera (Rozália), énekelnek és hangszeres tudásukat is megmutatták, Sebő Ferenc pedig beszámolt Csokonai európai műveltségéről, ahogy a kortárs bécsi zenét, a görög időmértékes verseket és a magyar népdalt egyaránt magáénak tekintette, és használta. Muzsikáltak is ahogy tervezték, láttunk kivetített részleteket a kőszegi előadásból, Jordán Tamás pedig végig narrálta az estet, szövögette a történet fonalát, előkészítve a két színész felfrissített és rendre előadott jeleneteit.
Csak éppen eredetileg úgy volt, hogy mi leszünk a meghívottak, a helyszín pedig a Sebő-klubnak is otthont adó Benczúr-Klub. Ám a helyet árulják, a klub megszűnik, így végül a meghívóból meghívott lett és fordítva...
Mindjárt milyen aktuálisnak tűnhet fel Csokonai Vitéz Mihály 18. század végén írt vígjátéka a költőről, akit az adósok börtöne fenyeget, és persze sok másról... Egy társaságról, ahol az olvasás agyrém, a kultúra betegség. Egy korról, melyben az a legfőbb gond, hogyan űzzük el az egyre kínzóbb unalmat. Ahol az ügyes diplomaták, a mindig kompromisszumra képesek jutnak előre. Ahol divatosnak kell lenni, különben nincs jogod felszínen maradni.
A darab töredékben maradt. Talán csak alcíme ismerős: "Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban". Tempefői, a költő egy nap alatt, a börtön kapujában próbálja előteremteni a pénzt új kötetének nyomtatási költségeire. A darab e huszonnégy órás ámokfutás története. Ámokfutás a pénzért, a szerelemért, a méltóságért, a költészet jogosultságáért. Harc a mindent elborító közönnyel szemben, ahol a sártengerből csak a divatos senkik emelkednek ki, s ahol a harc végére talán maga Tempefői is elfelejti, miért indított csatát.
Csokonainál megfér egymás mellett mulattatás és keserűség, bók és szellentés, költészet és káromkodás, disznólkodás és poézis. Vígjáték, amit szerzője nem jókedvében írt. "Ha írok is, majd írok a huszadik-huszonegyedik századnak, mikor az ember emberebb lesz" - mondja Csokonai. Hát, itt vagyunk. Ez most másfajta sár, másfajta divat, másfajta közöny. De a Tempefőiket ugyanúgy nyírjuk ki.
A mű eredetileg befejezetlen maradt, nem így a Kőszegen bemutatott darab. Annak szellemes és optimista véget kanyarítottak az alkotók, Jordán Tamás rendező, Hamvai Kornél és Lökős Ildikó dramaturgok. A szponzorszerzés sikerrel járt, s a szerelmesek is egymáséi lehettek ott, abban a kétszáz év előtti történetben.
