írta és felolvasta Kern András. Elhangzott 2008. március 16-án, a Nemzeti Színház nagyszínpadán, a Kaszás Attila emlékesten.
Kedveseim,
csak gyorsan beszámolok, mi van velem
Elkezdtünk próbálni tegnap, Csehovot, itt, a Szent Péter Színházban sose gondoltam volna, hogy egyszer ide szerződöm, én, Kaszás Attila Zsigárdról, a Szent Péter tagja? hát ez jobb, mint a Víg, jobb, mint a Nemzeti! Esküszöm!
Na jó, óriási a társulat, könnyű, nagy a választék: Várkonyi az igazgató; én szinte nem is ismertem őt, nagyon helyes pasi. Persze százezer dolgot csinál egyszerre, tanít az itteni főiskolán, délután filmet rendez, most az Egri csillagok "remake"-jére készül (benne vagyok: "Mekcsey", elég jó szerep, 16 napom van, nem tudom pausálét kérjek, vagy napidíjat itt a napidíj már 400.000,-, hajtsatok ti is odalenn! Igaz itt egy kiló kenyér meg 1.250,- úgyhogy nem érdemes hasonlítgatni.) Na, Bornemissza Gergő a fiatal Latinovits, szerintem jobb lesz, mint az eredeti! (Tudjátok, hogy itt mindenki annyi éves, amennyi akar? "Lateiner" 22 évesen, beszarás! Még nem is ismeri a Ruttkai Évát!)
De, vissza a színházhoz, múlt héten volt a "Csókos asszony" premier, jó volt újra énekelnem a Muzsikus lelkek-et, tudjátok, mint ott a földön is, évad végén lesz valami mai amerikai dolog. Várkonyi ügyes, Arthur Millert kérte föl új darabra, aki ugye szintén itt van, ő se öreg persze, hanem mint amikor "Az ügynök halálát" írta izgatottan várjuk.
De most a "Három nővér". Versinyin vagyok és csak most kezdtük a próbákat, persze még fogalmam sincs "merre, hány óra", egyelőre sokat röhögünk, Kabos Gyula bácsi óriási poénokat mond, ő Csebutikin, az öreg orvos, kapja is a rendezőtől: "ne kabarézz Gyula, ne kabarézz, ez Csehov
" na jó, megy a szokásos. Pedig a lányok is vihognak. Mezei, Bajor Gizi, Domján, ők három nővér, na mindegy, a komolyságot majd biztosítja Básti, Mensáros meg Hegedűs Gyula (őt nem ismertem, isten bocsássa meg lelkemnek, hosszú ideig azt hittem, ő csak egy utca a Lipótvárosban; tudjátok, nem vagyok annyira pesti). Szóval nagy szereposztás, az biztos. Persze Bubik Pistával pusmogunk a legtöbbet, úgy látszik mégis számít valamit a korosztályi hovatartozás.
Latinovits is benne lett volna, de összeveszett itt valakivel és átszerződött a Noé bárkájába (csak nehogy onnan kapjunk mi is új igazgatót, mert akkor itt is kezdődne a "ki megy, ki marad?" na jó értem én, de mégiscsak. Persze Várkonyi biztos marad igazgató a holta napjáig vagyis
Szóval, hogy is mondjam
)
Na megyek, rohanok, délután Rádiókabaré felvétel van (hallom nálatok már az is szűnik megfele?) szóval Marton Frici rendezi és Majoros bácsival vagyok, tudjátok Major és már megint van valami a szemével, most zöldhályog, nem nagyon lát a szódásüveg szemüvegével, nagyon kell figyelnem. Éjszaka meg tévézés Zsurzs Évával szóval van meló bőven! Hogy úgy mondjam, (ha ez nem hangzik profánul) HALÁLOSAN fáradt vagyok. De élvezem. Jó a társaság, na.
Emlékeztek: "Mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk" na ez itt megvan.
Nem mondom, hogy nem hiányoztok, de semmiképp se sajnálatok! Beszéljetek rólam, ez jólesik, hallom, most is ezt csináljátok, ez jó, ezt köszönöm és ne sajnáljatok!
Ami fáj, hogy nem láthatom a lányom. Ez a "láthatás" dolog ez nincs elintézve, pedig nem is váltunk el! Ugye?! Hallom, hogy megszületett, hogy gyönyörű, hogy lány és én nem láttam. Értitek ezt?
Töröm a fejem, kérjek egy napot, hogy visszamehessek a földre megnézni a lányomat, mint Molnár Ferenctől a Liliom? (Azt is játszottam, úristen, még tudom is a szöveget!)
Menjek vissza, mint a Liliom, megnézni a lányomat?
Biztos, hogy nem ütnék rá a kezére.
Ölel mindannyiótokat Tádétok,
alias Kaszás Attila
Mennyország 2008. Szent Péter tér 7.
(2008. március 19.)
