Vissza a hírekhez
Hevér Gábor a törpe diktátor
- Diktátor?- Nem árulok el titkot, valójában Sztálin paródiát írt Hamvas Béla, amit természetesen Spiró is megtartott. A diktátoroknak, mint tudjuk, nincs igazuk, ezt többnyire erőszakkal lehet palástolni. Én például amint belépek a színpadra, egy iszonyatos méretű kést szorítok szegény Varga Mari torkához, szóval elég meghatározóra sikerült a belépőm.
- Bár kicsit sokat kell várni rád...- Ebből a szempontból is a hálás feladatok közé tartozik a szerep. A vége felé érkezem meg, de akkor nagyon.
- Egy diktátor nem diktátor egy világvégi kocsmában.- Naná, hogy nem. Ketten vagyunk. Én a Csimpalacsánia diktátora, Újvári Zoli kollégám pedig az Ulg (Népi Demokratikus) Köztársaságé. Az olvasók gondolom könnyen kitalálják, hogy ő ki lehet.
- Nos, ha te Sztálin, akkor - figyelembe véve, hogy Hamvas 1957-ben írta a regényt valóban nem lesz nehéz. És a szerep? Milyen meghatározó rendezői instrukciókat kaptál?- Instrukciót? Bejön, üvölt.
- A színlap szerint van egy másik neved is, Ilnoma.- Ilnoma egy ördög és a darab keretjátékában szerepel, más ördögökkel és angyalokkal.
- Érdekes játéklehetőség. A keretjáték angyalai és ördögei belebújnak egy-egy szereplőbe és úgy irányítják a történéseket. Mint angyalok és ördögök még ismerik egymást, de emberbőrben már nem. Ebből ki lehet hozni valamit színészként?- Ha igen, akkor meg fogod látni. Mi most még néhány nappal a bemutató előtt beszélgetünk, éppen ilyen kérdések vetődnek fel. Egy jelenet már van: két angyal olyan közel megy egymáshoz, hogy egy kisülés keletkezik köztük. Akkor ők valamit megsejtenek. A továbbiakról majd a rendezőnk dönt.
- Mi lesz a diktátorral?- Természetesen elnyeri méltó büntetését. Bizonyos szempontból. A kocsma népe föllázad ellene. De a végkifejletet nem árulom el, mert szerintem elég érdekes jelenet lesz.
- Söptei Andrea jellemezte nekem az előadást valahogy így: olyan az egész, mintha belenéznél valakinek a koponyájába, és minden egyes gondolatába belelátnál, még a tudatalattiakba is.- Szuper jellemzés. Szerintem is.
- Értem, de ez hogyan játszható el?- Hát pontosan ez a kísérlet tárgya.
- És mi kell a befogadásához?- Semmi különös, csak nyitottság. Olyan ez, mint amikor egy pályaudvaron fölszállsz egy expressz vonatra, de nem tudod, merre visz és mi lesz a végállomás. Ez elég izgalmas. A szövegek pedig elképesztően mulatságosak.
Jó próbálni?- Igen, nagyon, és ráadásul a kollégák is élvezik. A poénokat különösen, de személy szerint én még azt is, hogy ebben az előadásban aztán valóban eldobhatom az agyamat. Fogalmazzunk úgy, hogy most vastag ecsettel lehet dolgozni. Én például igen komoly pemzlivel dolgozom, és még csak nem is szégyenkezem miatta.
- Mint néző, szeretnéd az előadást?- Nagyon. Én csak úgy tudok beülni egy előadásra, hogy az előítéleteim nagyját kint hagyom, hogy rá tudjak csodálkozni a látottakra. Hiszen mi másért mennék színházba, mint azért, hogy igazi élvezetet szerezzek magamnak. Eöri Szabó Zsolt
(2008. január 10.)