Vissza a hírekhez
Beugrás: a 3. esküdt Bregyán Péter
Nem tudom, hogy a kollégák neked mondták-e, nekem igen, hogy elégedettek voltak és köszönik szépen a segítséget. Te hogy élted meg?Én is köszönöm nekik, hogy rendelkezésre álltak és próbálhattam. Ez az előadás teljesen más, mint amiben én részt vettem, főleg térben, de a frászon kívül, ami ilyenkor rájön az emberre, nagy élvezet és megtisztelő volt a nagyszerű partnerekkel játszani.
A fordítás tudtommal ugyanaz, mint a ti előadásotoké, de a húzás más. Mi volt a helyzet a végszavakkal?A pontatlan végszó valóban életveszélyes, főleg ilyen térben, ahol nincs segítség, teljesen magunkra vagyunk utalva, de szerencsére a végszavak lényegében azonosak a mi változatunkkal.
Voltak meleg pillanatok, amikor az ember úgy érzi, hogy mindjárt rádől az egész díszlet?Szerencsére ilyen nem volt. Valójában a szereposztást kellett memorizálni, hogy tudjam, ki hányadik esküdt, azaz ki mit mond. De végül is az ülésrend segített. A próbafolyamat lényege, hogy a színészek számára beidegződnek az arcok, a hozzá tartozó gesztusok, mondatok, az egész környezet, a mozgások Egy beugrásnál mindez nincs. De úgy érzem, hogy hibát nem vétettem és remélem, hogy nem is zavartam a partnereket. Alkatomnál fogva nyilván másmilyen voltam, mint nagyra tartott és tisztelt Sinkó László kollégám, de, hogy a jelenlétem mennyiben volt más, arről a többiek tudnának mesélni.
A beugrás hihetetlenül komoly koncentrációt kíván mindenkitől, különösen ennyire kevés, lényegében egyetlen próbalehetőséggel. Volt energiád figyelni arra, hogy milyen is ez az előadás?Igazából nem. Persze, több mint harminc alkalommal én is megszoktam egy (másik) előadást, tehát a különbségeket nagyon is erősen érzékeltem. Figyelni igazából csak a kollégákra tudtam, viszont nagyon élveztem a játékukat. A legnagyobb különbség a tér, de meg kell mondjam, hogy nagyon érdekes, mi több jó érzés volt ez a bezártság. Még akkor is, ha az ember természetesen tudja, hogy ugyan egy kalitkába zárva játszik, de azért a nézők ott vannak.
Akkor számodra ez a beugrás kifejezetten jó élmény?Igen, az. Akkor is, ha ilyenkor az ember több évet öregszik. Ugyanakkor meg ad annyit, hogy lábon tudjál távozni a művészbejárón Viccet félretéve, valójában a beugrás mindig óriási élmény is. Amit remélek, hogy a nézők nem azt érzékelték, hogy megmentünk egy előadást, hanem tudták élvezni a játékot.
(2007. december 19.)