Vissza a hírekhez
Spiró György: Szilveszter
- Ha jól emlékszem, úgy fogalmaztál az olvasópróbán: a paródia paródiája.- Igen.
- Érteni véljük, hogy ez mit jelenthet, ahogy érteni véljük a blődli jelentését is. Mi a kettő közti különbség?- Az intellektuális háttér. Amit és amilyen szinten kifiguráz. A blődli, ahogy a legprimitívebb geg, a sokkhatásra épít. Például, szalad valaki a folyosón, menekül, kinyit egy ajtót, ami mögött nem lépcsőt, hanem egy száz méteres szakadékot talál. Egy ilyen geg értelmezéséhez nincs szükség szellemi munkára. A paródia paródiája viszont az értelemre hat.
- A szöveg, mintha ma írták volna. Ami döbbenetes, ha tudjuk, hogy 1957-ben született.- Totálisan az. Döbbenetes.
- Ez Spiró vagy Hamvas érdeme?- Mindkettőjüké. A mai fiatalok érteni fogják, ha DJ nyelven mondom; amit Spiró csinált, az egy tökéletes remix. Úgy szedte össze ennek a háromszáz oldalnyi szófolyamnak az elemeit, hogy egy tökéletesen érthető, párbeszédekbe szedett történet állt elő. A darab első oldalán van olyasmi, ami a regénynek a századik oldalán említődik meg. Hihetetlen munkát végzett, nem is nagyon értem, hogyan volt ez lehetséges, csak rajongani tudok érte.
- Az interjú olvasói között valószínűleg sokan vannak, akik belekezdtek valamikor a Szilveszter olvasásába, de feladták. Ahogy valószínű az is, hogy keveseknek, de igazi kedvencévé vált a regény.- Igen, ahogy ez a remekművekkel lenni szokott. Szélsőséges a fogadtatásuk.
- Úgy érzem, hogy most egy olyan adaptáció született, amely új felfedezéseket tartogat a mű rajongói számára, és azok számára is élvezetes lesz, akik nem tudtak megbirkózni a regénnyel.- Remélem, hogy így lesz. Találkoztam mostanában néhány emberrel, akik nem csak szeretik, de jól ismerik Hamvas életművét. Ők már azt is fantasztikus tettnek tartják, hogy a Nemzeti Színház műsorára tűzi a művet, azt pedig kifejezetten izgalmasnak tartják, hogy a színpadi adaptációt Spiró György készítette.
- Az olvasópróbán sok kulcsmondatot véltem felfedezni, muszáj idéznem; Semmin sem csodálkozom, mert a folyamatos csodában élek. Hamvas Béla 1957-ben (!) leírt gondolatát Patmore, a költő mondja, miután beszélgetésbe elegyedik egy beszélő majommal Talán jobb lesz, ha az egész párbeszédet ide másolom:
Majom: Nem is csodálkozik, hogy beszélek? Patmore: Vagy csoda van, vagy káprázat. A csoda az, ami valódi. Semmin sem csodálkozom, mert a folyamatos csodában élek. Nem tudnak akkorát hazudni, hogy a valóságot megközelítené. Platón mondta, hogy a bölcsesség kezdete a csodálkozás. Önnek magyarázzam? Majom: Miért ne magyarázná nekem? Patmore: Mert felismertem Önben Platónt.- Fején találta a szöget. De nem csak ebben az epizódban. Vagy harminc ilyen axiómát lehetne idézni a szövegből. Ez Hamvas. A komoly, megfontolt, esszenciális filozófia és a könnyed kabaré. Ritka kincs.
- Lehet tudni, hogy ezeket a gondolatokat éppen melyik munkája közben vetette papírra Hamvas?- Igen, akkor éppen raktárosként dolgozott...
- Kíváncsi vagyok a személyes érzéseidre, ambícióidra - bizonyára mélyen megérintett téged is, hogy Hamvas Bélával foglalkozhatsz.- A nagyon jó hangulatú olvasópróba után is úgy gondolom, hogy rendezőként még nem kaptam ennél nehezebb feladatot. Nagy izgalommal és kíváncsisággal várom a próbákat. A primer történeten túl szeretném plasztikusan megmutatni a szöveg nyelvi, filozófiai gazdagságát. A személyes ambícióm, hogy minél komolyabban beleássam magam a munkába. Hagyni kell, hogy a mű hasson ránk, hogy nőjön be minket, mint a dzsungel az elhagyatott házakat. Eöri Szabó Zsolt
(2007. november 14.)