Egészében véve, én a derű pártján állok. Az én hibám, hogy ha másokban nem ezt az érzést keltem. De nézd csak: elég korán kivívtam a szellemi szabadságomat, s a pillanattól fogva, hogy az írás mellett döntöttem, a gondjaimat egyszerre a művészetem nyersanyagának tekinthettem. S ha ez a nyersanyag eléggé komornak látszik is, a forma megváltja és örömre fordítja. Írni ugyanis csak az energiák bőségéből, tehát örömből lehet; az írás ezt nem én találtam ki felfokozott élet.
(Részlet a K. dossziéból)
A K. dosszié önéletrajz két hangra: regényes párbeszéd Kertész Imre életéről szüleiről, szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadság kivívásáról, és arról, hogyan függ össze a saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal.
E páratlanul személyes könyvből megtudhatjuk, hogy a kettő szétválasztása nem is olyan egyértelmű. Meddig valóság, és honnan fikció? Szolgálhat-e az irodalom tárgyául az egyénileg megélt borzalom és boldogság, és mennyiben tartozik ez az egyéni mindnyájunkra, akik olvasunk akik őt olvassuk? Milyen korban nőtt fel, milyen másikban lett íróvá? Mennyiben befolyásolták e korok és légkörök műveit, mennyi szivárgott be mindebből regényeibe, novelláiba, nem is beszélve a főhősök vonásairól: Köves Gyuriéról, az Öregéről vagy K.-éról.
IDÉZETEK A K. DOSSZIÉ KRITIKÁIBÓL
A tájékozódás nulla pontját célozza meg, ahol kizárólag a véletlen irányítja az eseményeket. Amiről beszél, azt megtisztítja. Nem egyszerűsít, mégis ilyen egyszerűnek tűnő mondatokat találunk: »Auschwitz után fölösleges ítélkeznünk az emberi természetről.« És ez egészen más mondat, mint a híres Adorno-féle. Annak - ha jól megnézzük - éppen az ellenkezője. Éles, nehéz, kegyetlen: tiszta.
Valamikor két ember beszélgetett, van róla hanganyag, talán egy szép napon nyilvánosságra kerül. Ez a könyv viszont más történet: két kitalált ember beszélget Kertész Imréről, a 64291-es számú fogolyról és a Nobel-díjas íróról. A valóságnál semmi nem tud jobban elkábítani. A fikciónak a K. dossziéban az a szerepe, hogy kijózanítson. Selyem Zsuzsa, Élet és Irodalom, 2007 jan. 12.
A K. dosszié, melyben Kertész önmaga ellenfeleként néz magával farkasszemet, mégis egyfajta kísérlet, hogy újra megtalálja a kapcsolódást az emberiséghez, önmagát individuumként, saját történetének szubjektumaként határozza meg - hogy a »sorstalanság«-ban, melyre először a fasiszta, majd a kommunista zsarnokuralom kárhoztatta K.-t, az írót, felfedezze egyéni sorsának körvonalait. (...) A K. dosszié egy sorstalan élet elégiája, de az irodalomhoz szóló himnusz is egyben, hisz az irodalom a legbiztonságosabb hely a sorsok számára. »Kitagadod magad a saját történetedből« - veti egy helyen a kérdező a válaszoló szemére. És ő azt feleli: »Erről szó sincs. Csak nem a történetben van a helyem, hanem az íróasztalnál.« Mindkettőjüknek igaza van. Ez a könyv rá a bizonyíték. Andreas Kilb, Frankfurter Allgemeine Zeitung (2006. okt. 4.)
(...) A K. dosszié. Nyomozás című művében, melyben önmagát faggatja, Kertész Imre iskolapéldáját szolgáltatja annak, hogyan kell kérdéseket feltenni. Ügyesen megválasztott cím, azonban mégsem felel meg a szövegnek: a K. dosszié nem hideg kihallgatás, hanem kiváló példa arra, hogyan kell interjút készíteni. Ez a könyv párbeszéd. Kertész, a kérdező, kiváló érzékkel tudja, mikor kell valamit tovább firtatnia, illetve mikor nem szabad faggatnia Kertészt, a válaszadót. A K. dossziét kötelező olvasmánnyá kellene megtenni minden újságíró-iskolában. (...) Franziska Augustein, Süddeutsche Zeitung, 2006. okt. 6.
Jegyek válthatók:
Nemzeti Színház Jegyiroda
Budapest VI., Andrássy út 28.
telefon: 373-0963, 373-0964, 373-0995, 373-0996
e-mail: szervezes@nemzetiszinhaz.hu
Nemzeti Színház Jegypénztár
Budapest IX., Bajor Gizi park 1.
telefon: 476-6868
valamint az ismert jegyirodákban.
Kertész Imre az interneten
A Sorstalanság című regény online kiadása
Kertész Imre művei a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán
