A tizenkét marosvásárhelyi dühös ember

A délelőtti próba és az esti előadás közti pihenésre szánt időből próbáltunk valamennyit lecsípni, hogy kibeszéljük Marosvásárhely színházi életét, de ez nem nagyon sikerült. Ahogy az lenni szokott, inkább csak a negatívumokra futotta egy kávé mellett. Kárp György a magyar és román társulatú színház ügyvezető igazgatója, maga is színész, 3. esküdt megformálója: - A Tizenkét dühös ember sikeres előadásunk volt otthon is. Másfél év szünet után, most újítottuk fel. - Hogyan született az előadás? Találtatok valami speciális apropót hozzá? - Ha már így rákérdeztél, valóban volt egy speciális indokunk. Egy színházban mindig probléma a nők foglalkoztatása, mert a drámaírók általában feleannyi, vagy még kevesebb női szerepet írnak a darabjaikba, mint férfit. És éppen találtunk egy kanadai-francia szerzőtől egy darabot, Sógornők a címe, tizenöt női szereppel. Jó kis darab, Bukarestben több mint tíz éve van műsoron. A hölgyek elkezdtek próbálni, és létrejött az a ritka helyzet, hogy a férfiaknak nem volt elég munkájuk. Akkor találtam ki, hogy vegyük elő a Tizenkét dühös embert. - Két társulat él együtt nálatok, egy magyar és egy román. Hogyan dolgoztok? - Mindkét társulatnak saját napjai vannak. Úgy jön ki a lépés, hogy a magyar társulat egy kicsivel több napot játszik. - Van közönségetek? Jól megy a színház? - Az igazat megvallva nem. A kilencvenes évek előtt sokkal jobban ment. Azóta sok minden változott. Az a véleményem, hogy nálunk például a kábeltévé, is nehezítette a helyzetet. Mifelénk nem nagyon lehetett magyar nyelvű műsort nézni, de a kábel óta óriási a kínálat. Aztán sokat változott a város lakóinak összetétele. Gyerekkoromban még a nagyjából ötvenezer lélek kilencven százaléka volt magyar. Az iparosítással ez az arány alapvetően változott meg. De nem csak a magyarok és románok aránya, hanem az összetétele is. Sokan telepedtek le a városban, akik eleve nem színházjárók, akik így aztán a gyerekeiket sem vitték színházba. Több generáció is kimaradt. Fiatal színész koromból emlékszem, hogy a gyerekek megtöltötték a színpad két oldalát. Oda ülhettek, hogy jól lássanak mindent. Már rég nincs ilyen. A fiatalok, az egyetemisták is inkább koncertekre járnak, tisztelet a kivételnek. A színházba járó közönség, az értelmiség egy része pedig külföldön, így Magyarországon keresett – és talált – munkát. Van, hogy csak a családfő, de haza ritkán jár, akkor meg nem színházba megy. Gyakran fél házak előtt játszunk. De mással is ez a helyzet. Nyolcvankilencig például hat filmszínház volt, most kettő, kongó nézőterekkel. - Próbáljátok valahogy becsalogatni a közönséget? - Nem nagyon találjuk meg velük a hangot. Talán nem vagyunk elég álhatatosak, vagy ügyesek. Jó kapcsolataink révén rendszeresen hirdetjük az előadásainkat a helyi rádiókban, de ennél komolyabb dolgokra nem futja. Nem csak a közönség zsebében van kevés pénz, de a színháznak sem jut elég. Mi még abban a rendszerben dolgozunk, hogy kicsit magasabbra kell srófolni a költségvetési terveket, hogy aztán a csökkentettből valahogy megéljünk. Romániában is megnyirbálták a kultúrára szánt pénzeket. Van, hogy hónapokig nem kapjuk meg a működtetéshez szükséges pénzt, a számlákat viszont fizetni kell. - Hogy élnek a színészeitek? - Nagyjából egy pedagógus anyagi színvonalán. Egy kezdő színész jövedelme éppen hogy elég a megélhetésre, ha nincs lakása, akkor a lakásbérlet elviszi a háromnegyedét. Talán, ha megszületik, akkor az új színházi törvény majd nálunk is lendít valamit a dolgon. --- A marosvásárhelyi színjátszás gyökerei a XVII. századig nyúlnak vissza. 1946 tavaszán Tompa Miklós igazgató-rendező irányítása alatt nyitotta meg kapuját a Székely Színház, a Cifra Palotában. 1962-ben vették fel az Állami Színház Nevet, akkor csatlakozott a csapathoz a román társulat. Az új színház épületét 1973-ban avatták fel. Nagyterme 599 férőhelyes, a stúdiószínházat pedig 100-120 személy befogadására tervezték. Évente 9 magyar és 9 román előadást tartanak. A társulatok több külföldi vendégszereplésen is részt vettek, az épület pedig több rangos színházfesztiválnak is otthont adott. 1978-tól működnek Nemzeti Színházként.

Részletesebben a színház honlapján…

(2007. november 28.)