Kicsit később is kezdtünk, hogy ne kelljen az ebédszünet idejére senkinek sem hazamennie, és úgy látszik a szándékunk megértésre talált, mert teltház előtt, nagyon szép délutánt sikerült ismét eltöltenünk a versekre éhes közönséggel. Kaszás Attila is itt volt velünk, ő nyitotta hangfelvételről a Versfesztivált. Miklóssy György, Galkó Balázs, Őze Áron és Keres Emil voltak az első fellépők, megalapozva a nap sikerét.
Galkó Balázsék ismét gyarapodtak, így immár két karon ülő gyermekével állt a nézők elé. Turczi István költő, a fesztivál házigazdája, azonnal interpolált és megsaccolta, mi várható jövőre. Keres Emilt mindig jó hallgatni, az idén azonban sztárként köszöntötte a közönség, valószínűleg a Konyec sikere és városszerte látható filmplakátja is közrejátszhatott ebben, a kitűnő versmondáson túl. Egyre jobban hasonlít édesapjára, már a hangja is, hallottuk a nézők soraiban, ahogy Őze Áron megszólalt. Legnagyobb versmondóink közül az idén is eljött Bánffy György, Hegedűs D. Géza, Papp János, Papp Zoltán, Raksányi Gellért, Vallai Péter.
Raksányi Gellérttől nem csak verset, de érdekfeszítő verselemzést is hallottunk. Sokan voltak a fiatalok is, köztük a Nemzeti Színházban gyakorlatos, színésznek készülő kollégáink. Az idén is zenével, megzenésített versekkel színesedett a program, Ráczkevei Anna például Kováts Krisztával lépett fel, és itt volt ismét Huzella Péter, Misztrál, az Andro Drom és természetesen Jordán Tamással kiegészülve a Sebő együttes is, akik mint rendesen zárták az idei Versfesztivált.
A fotógalériában található képekkel búcsúzunk a 9. Versfesztiváltól, azzal a kívánsággal, hogy jövőre, mindannyian, találkozunk ugyanitt.
