Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

5 a 170-ből

Valló Péter megnyitó beszéde Pillanatképek egy színház történetéből. Pillanatképek, amelyek, mintha folyamatosnak láttatnák azt, ami még így, az ünneplés pillanataiban sem szépíthető folyamatosnak. Újra és újra üres foltok, kitöltetlen felületek, leakasztott, elvitt – csak a keretek poros nyomát otthagyó képhiányok szaggatják a felvételek sorát, a történetet – azt a százhetven éveset. De százhetven éve, vagy öt éve, itt vagy ott – a lényeg mégis az: a magyar nemzeti színjátszás, együtt a nyelvvel, az itt élő közösséggel – létezik és így az ünnep pillanataiban, még inkább bízunk benne: létezni is fog. Ez a mostani szemvillanás – ez az ötéves exponálás eseménydúsnak, dolgosnak és vidámnak láttatja a hétköznapokat – s mint egyike a szerencséseknek, akik az itt folyó munkában résztvehettek, úgy hiszem: olyanok is voltak: vidámak. Ebben a sokadik- első, régi Nemzetiben, a meg- megakadó idő dacára összekapaszkodott egy közösség, mint ahogy a kiállítás ritka, régi fotográfiáiról is ugyanilyen együvé tartozó közösségek pillantanak ránk. Ez a mai közösség mindennap folytatja azt a megkezdett munkát: a százhetven éveset és minden nap elkezd egy újat, amely a jövendő társulatokkal köt össze bennünket, ma élőket – bár így lenne: a távoli jövőkig. És így a tegnapi és mai színészek tekintetében mégis megjelenik valami az oly várt folyamatosságból, mégis reménykedhetünk, hátha egyszer az a másik: az egymás vállára kapaszkodó, egymás tudására építő, egymás munkáját folytató nagy közösség folyamatossága is létrejön. Gratulálok a kiállítás létrehozóinak és köszöntöm a kedves vendégeket. Tanulságos sétát mindenkinek, fölfelé, majdnem az égig. Köszönöm.

Valló Péter

Sokkal inkább látványos, és érdekes kiállításra készültünk, mintsem elmélyült, száraz színháztörténeti kutatások közzétételére. Ellesett pillanatok sorával mutatjuk be az elmúlt öt évünk történéseit. Olyan pillanatokkal, amelyek a közönség előtt általában rejtve maradnak: hogyan próbálnak művészeink, hogyan készülnek egy–egy előadásra, hogyan épül egy díszlet, és így tovább. Természetesen krónikáját adjuk annak is, ami életünkben a legfontosabb: az előadásainknak. A történelmi részből pedig külön is felhívjuk a figyelmüket arra, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívum jóvoltából, minden nap 14 és 17 óra között egyedülálló archív felvételeket láthatnak a Zikkurat 5. termében. 1. kisfilm: Magyar Világhíradó 714. Készítette: a Magyar Film Iroda /hangos, 2 perc/ A felvétel készült: 1937. október 25-én a centenáris ünnepi díszelőadáson, a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházban. A felvételen hallható és látható: - Bajor Gizi előadásában egy részlet Herczeg Ferenc Prológusából. „Száz év előtt összefogott a nép apraja-nagyja s hajlékot emelt, hol mindennap ünnep legyen; világító tornyot épített az égi tűznek; szentélyt avatott, hol a valóság kopár ábrázatát arany dicsfény nemesíti meg.” - Timár József előadásában részlet Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése című drámai költeményéből. Ezt játszották 1837. augusztus 22-én is, a Pesti Magyar Színház megnyitásakor. „S e ház, az élet zajló iskolája, Ez annyi hő érzelmek temploma, Csak kis valóság nagy remény után, Virágbokor virágos kert helyett, Zálog, jövendő fénylőbb birtokért.” - Részlet az első magyar operából, Ruzicska József: Béla futása című operájának első felvonásából. Mint tudják, 1884-ig a Nemzeti Színház adott otthont a hazai operajátszásnak is. A díszelőadás az Operaház énekeseinek és a Nemzeti Színház prózai színészeinek közös fellépésével zárult. 2. kisfilm Premier a Nemzetiben Dr. Németh Antal igazgatása idején Készítette: A Magyar Filmiroda Rt. /hangos, 19 perc/ A felvételek 1941-ben a Nemzeti Színházban készültek. A kisfilm végigkíséri a Csongor és Tünde című darab próbafolyamatát, a szövegkönyvek kiosztásától a bemutatóig. A Nemzeti Színház társulatának tagjait láthatjuk /színészek, rendező, díszlet-és jelmeztervező/ munka közben. Írta és rendezte: Apáthy Imre Fényképezte: Somkúti István Zene: Farkas Ferenc Közreműködő színészek: Gobbi Hilda, Somogyi Erzsi, Szörényi Éva, Abonyi Géza, Kovács Károly, Major Tamás, Makláry Zoltán, Naszódy Sándor, Pethes Sándor, Rajczy Lajos, Szabó Sándor, Ungváry László. Közreműködik még: Németh Antal /a darab rendezője/, Abonyi Tivadar /játékmester/, Jaschik Álmos /díszlettervező/, Nagyajtay Teréz /jelmeztervező/ 3. kisfilm A Nemzeti Színház múltja, jelene és jövője I-II. rész A film készítője, rendezője: ismeretlen. /Némafilm, 26 perc/ A felvételek 1925 és 1928 között készültek - Hevesi Sándor igazgatása idején - a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházban. Bár a filmtörténeti adatok hiányosak, tudjuk, hogy 1928-ban bemutatási engedélyt kapott „A magyar Nemzeti Színház múltja, jelene és jövője” ismeretterjesztő film, hat felvonásban. Ezt a Kruppka filmgyár készítette 1925-1928 között. A film 1538 méteréből, 700 méter maradt fenn, főcím nélkül, töredékesen. Feltételezhető, hogy 1937-ben a Nemzeti Színház centenáriuma alkalmából a filmet levetítették. Későbbi nyilvános vetítésről nem tud a Filmarchívum. A mozgóképek a Nemzeti Színház művészeit mutatják be civilben – a művészbejáró előtt -, majd pedig jelmezben a színpadon. Néhány másodpercre a legemlékezetesebb szerepeikben láthatjuk a legendás hírű színészeket, többek között Blaha Lujzát, Jászai Marit, Márkus Emíliát, Ódry Árpádot. Felvonulnak a mozgóképeken a Nemzeti Színház örökös tagjai és jelentősebb színészei, rendezői.

(2007. március 12.)