Vissza a hírekhez
Kovács János asztalos: Csankó Zoltán
A Sárga liliom főispánja (zsupsz az ibolyák alá), A Mester és Margarita csillámporos bajszú Behemótja, az Öngyilkos régi vágású értelmiségi figurája, a tárgyilagos és legkevésbé dühös esküdt a 12 dühös emberben, a Farsang harcsabajszú, kártyazsonglőr Iancu Pomponja, aki nem riad vissza egy kis pofozkodástól sem, ha a helyzet úgy hozza, és még sorolhatnánk az emlékezetes alakításokat... Apropó, pofonok. Az ötödik pecsétben rettenetesen megvernek. Hetek óta figyelem a próbákat, ismerem a koreográfiát, de a legutóbbi alkalommal elsápadtam az ijedtségtől. Úgy nézett ki, hogy a nyilasokat játszó ifjú kollégáid nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoznak.
A látottak szerint sikerült meggyőznöd Hogy bírod?Ha szabad ilyet mondani, elég ügyes színész vagyok. Sportolok is rendszeresen, így nem okoz problémát. A fiúk is nagyon tisztességesen dolgoznak, vigyáznak rám. Persze, a nagy indulatban bármi becsúszhat, néhány kék folt van is rajtam, de nem zavar. Nagyon szeretném, ha a nézők elhinnék, amit látnak. Jordán Tamást is arra kértem, hogy ha a verekedés bármelyik elemét hiteltelennek látja, azonnal húzzuk ki.
Egyébként vertek meg valaha is az életben?Nem, soha nem keveredtem verekedésbe. Messziről kerültem az ilyen helyzeteket. Pedig elég nagy az igazságérzetem, így aztán akár bele is keveredhettem volna ezer dologba, de nem.
Szóval, élvezed a próbákat...Igen, nagyon. És most tartunk a legizgalmasabb, egyben a legnehezebb részénél. Benedek Miklósból, Újvári Zoltánból, Mertz Tiborból, Hollósi Friciből, és Csankó Zoltánból most születik Gyurica szaki, Király könyvügynök, és sorolhatnám a szerepek nevét. Az ember elég hamar megtalálja a szerep és a saját személyisége közti hasonlóságokat, és sokáig azokból dolgozik. De ahhoz, hogy Csankó Zoltán egyszer csak minden ízében, minden porcikájában Kovács János asztalos lehessen, meg kell találnom magamban a különbségeket is. Ez a nehezebb.
Ki vagy te ebben az asztaltársaságban?Én képviselem az egyszerűséget. Úgy vélem, szükség volt ebben a társaságban egy igazi naiv emberre, akinek a kérdései érdekesek, amikre le lehet csapni
aki a haverok froclizásának is célpontja lehet.Igen, de ahogy érzem, a többiek inkább egymást marják, nem engem bántanak. Időnként hozzászólok a témához, amibe a többiek belekapaszkodnak, de semmiképpen sem gondolom, hogy Kovács a táraság katalizátora lenne. Inkább azért fontos tagja a társaságnak, mert hiteles ember. Vallásos, őszinte, egyszerű, tisztességes. A legmerészebb álmaiban sem gondolná, hogy egyszer az életben még történni fog vele valami. Nem véletlenül tőlem kérdezi meg Gyurica szaki (Benedek Miklós), hogy ha választanom kellene, én mit választanék.
Igen, a nagy kérdés: Tomoceuszkakatiti vagy Gyugyu? A dúsgazdag, kegyetlen uralkodó vagy a szenvedést, megaláztatást elviselő rabszolga sorsát választaná-e az ember? A kérdés valójában egy példázat, minden szava fontos, ennyire nem is szabad leegyszerűsíteni.A kérdés, szerintem, a darab kulcsa. Nagyon sokat beszélgettünk róla. Biztos vagyok benne, hogy a néző is fölteszi majd magának, akár ott rögtön, amikor a darabban elhangzik, vagy a szünetben, vagy hazafelé, és el fog gondolkozni. Nem tudom, ki, hogyan válaszol majd rá, érdekes lenne látni erről egy felmérést. De az igazság nem is a kérdés megválaszolásában rejlik, hanem az életben. Az igazság mindig akkor derül ki, amikor az ember egy valós élethelyzetben kényszerül választani.
Számodra miről szól az előadás?Az emberről. Az emberi természet sokféleségéről. Hogy milyen szélsőségekre vagyunk képesek. Hogy miközben azt vizsgálgatjuk, mi is az élet értelme, hogy miért vagyunk a világon, még magunkat sem ismerjük eléggé.
(2006. november 10.)