Vissza a hírekhez
Varázsfuvola - mese
Szerintem is a legigényesebb gyerekelőadások közé tartozik a darab. A zene úgy szólal meg, mint egy koncerten, a gyönyörű bábok mozgatása pontos és kifejező, az előadás hossza gyerekekre van méretezve, ad alkalmat, hogy a szünetben a gyerekek és a szülők beszélgessenek a látottakról. Lehet-e ennyi jót fölülmúlni, kérdezem Fodor Tamást, aki a Varázsfuvola-mese bemutatójára készül.
- A legnagyobb igénye arra, hogy fölülmúljuk önmagunkat, nyilván Mozart úrnak van, hiszen a legmagasabbra ő helyezte a mércét. Zeneileg olyan mértékben tágítja ki a mesét, hogy a Varázsfuvola az emberiség legnagyobb kérdéseivel foglalkozik, minden megvalósítása kérdőjeleket hagy maga után, ezért újra és újra érdekel mindenkit.
Az előadás színlapja
- Az emberiség legnagyobb kérdései gyerekeknek szóló előadásban?- Természetesen. A Varázsfuvola történetének mélységei, olyannyira meghaladják a színházban szórakozni vágyó emberek igényeit, hogy már-már elérnek a gyerekek magasrendű igényeihez. A mű a szerelemmel, a gonosszal, a gonosz megtörésével foglalkozik. Közbevetem, hogy a gonosz nem is olyan gonosz, hisz az éj királynője egy leányát elvesztő anya, aki félti és szeretné visszakapni az elrabolt gyermeket. A gyerekek nap, mint nap találkoznak ezekkel a problémákkal, nehéz lélektani kötésekkel, ha akarom elegendő csak az elvált szülők és gyerekek kapcsolatára utalni.
- Mozartra hivatkozol de, ha jól tudom, ebben a darabban egy taktusnyi Mozart zene sem lesz.- Igaz. Zeneszerzőnk, Sáry Bánk, ugyanúgy megteremti a saját világát, mint a szövegkönyv írója, Mosonyi Aliz. Megkíséreljük a lehetetlent. Sáry Bánk zenéjében valóban nincs egy taktus Mozart sem, és nem hasonlít a Hamupipőke zenéjéhez sem. A Varázsfuvola-mese nem egy zenés bábjáték. A zenének ugyanolyan fontos szerepe van, mint a szövegnek, a mozgásnak. Bár a hősök nem énekelnek, mégis mindegyiknek megvan a maga áriája. A zene, a próza, a mozgás, a látvány egy-egy szólam.
- Annyi már ezek után is világos lehet mindenki számára, hogy nem egyszerű a dolgotok.- Évek óta az a meggyőződésem, hogy ha odafigyelünk a gyerekek világára, ugyanazokat az ellentmondásokat láthatjuk, mint a mi világunkban. Csak a gyerekeket jobban kínozzák ezek az ellentmondások, a felnőttek sokszor egy vállrándítással túljutnak rajtuk. A gyerekek a legbonyolultabb történeteket is megértik, csak nekünk meg kell keressük azokat a pontokat, ahol a Varázsfuvola világa érintkezik az ő világukkal. Például, minden operában, minden mesében van egy intrikus alak. A mi intrikusunk természetesen nem lehet olyan, mint egy felnőtteknek szóló színdarabban, pedig ugyanolyan érzések, indulatok mozgatják. De a mi intrikusunkban, mondjuk, ráismerhetnek majd az árulkodós osztálytársra, akinek az árulkodásában a feljelentéstől az irigységen át a boldog szadizmusig minden érzelmet pontosan ismernek. És, a gyerekek számára mindezt rendkívül játékosan kell megmutatni. A mi hőseinknek egyszerre kell hitelesnek és mesésen varázslatosnak lenniük. De ahány gond, annyiféle új megoldás születik.
- A ti hőseitek - élettelen bábfigurák.Amíg el nem kezdődik az előadás. A próbákon minden indulatot, minden érzést mozgássá kell formálnunk. Nagyon hasonlatos ez a munka ahhoz, ahogy az élettelen ceruza vonalak életre kelnek az animációs filmben. Egy figura rengeteg fázison át jut el egyik mozdulattól a másikig. Fázisrajzolók százai dolgoznak azon, ahogy egy figura az egyik helyzetből a másikba jut. Nekünk is minden egyes mozdulatot fázisokra kell bontanunk, le kell fordítanunk az animáció nyelvére. Németh Ilona bábjainak van, amikor csak a feje, van, amikor csak a lába mozog, néha a figura elemelkedik a földtől, néha egy, néha három ember kelti életre őket. És nem csak a bábok mozognak, de a tér is megmozdul, Szegő György díszlete olyan, mint egy kiterjesztett, lebegő ejtőernyő. Kép és szöveg: Eöri Szabó Zsolt
(2006. szeptember 12.)