Bocsárdi László, az előadás rendezője:
Számomra nagyon is gyümölcsöző volt a munka, kezdte az összegzést. Lássuk be, nem volt ez egy egyszerű helyzet. A színészek a rendelkező próbák során a legvédtelenebbek. Nem kis lelkierő kell ahhoz, hogy a közvetlen partnereken túl, az egész társulat és néha a kamerák előtt próbáljon valaki. Egyilyen helyzet bátran színházellenesnek is nevezhető, még sose dolgoztam így. Mégis, ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan dolog történt meg a próbákon, amely segíteni fogja a két előadás létrejöttét. Az én munkámat mindenképpen. Olyan rálátás alakult ki bennem a műre, ami máskor csak a rendezési folyamat vége felé jön létre.
Jordán Tamás:
Szakmai szempontból még nem lehet pontosan megítélni a történteket, de személyes meggyőződésem, hogy mindaz, ami az elemző próbákon összegyűlt, hajtásokat hoz majd az előadások próbái során. Nem volt érdektelen látni egymás munkáját. Remélem, hogy a négy hét tapasztalatai mindenki számára értékesek lesznek.
Bocsárdi László:
Az a tény, hogy még nem kellett bemutatóra koncentrálnom, lehetővé tette számomra és a színészek számára is, hogy nyugodtabban kezeljük a dolgokat. A bemutatásra kerülő művek szokásos, asztali értelmezésben nem tudok fenntartások nélkül hinni. Bizonyos szintjei persze úgy is föltárhatók a szövegeknek, de szerintem a szöveg értelmezésének az ideje akkor jön el, amikor már mindannyian nyakig vagyunk a munkában, és van rálátásunk az egészre. Ennek fényében kaphatják meg igazi értelmüket az egyes jelenetekben használt megoldások. Mindig is így gondoltam, és ez a munka megerősített ebben. Itt most egy kivételes és ideális helyzet teremtődött.
Jordán Tamás:
Amiről még beszélni szeretnék, azt nagyon nehéz jól megfogalmazni nagy szavak nélkül. Mert olyan témát érint, amiben csak a közhelyek szoktak érvényesülni - a határon túli magyarság helyzete. Tudnunk kell, hogy azért is fontos a határon túli magyar színjátszás, mert ez is a nyelv megőrzését szolgálja. Nagy szükségünk van ezekre a végvárakra. Az, hogy több mint nyolcvan évvel Trianon után van még magyar szó, magyar színház és magyar közönség, az nekik, nektek is köszönhető. Kalapemelés és főhajtás jár ezért! Tehát nem csak szakmai szempontból volt fontos ez a munka. Még ha a világ dolgai között ez csak egy picinyke tett is, akartam, hogy ti itt legyetek és közösen dolgozzatok velünk. Meggyőződésem, hogy a Nemzeti Színház több kell legyen, mint egy színház a sok közül. Kötelező bizonyos gesztusokkal élnie. Kötelessége valami kitüntetettebb feladatot is végrehajtania, mint amit általában a színházakra van bízva. A két színház, ezzel a közös produkcióval, immár összetartozik, és ennek üzenet értéke van. Remélem, hogy ezt sokan megértik.
Kép és szöveg: Eöri Szabó Zsolt
