Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Andromaché – tanulmány: az első utazó előadás

Magyarországon, különösen vidéken, szinte minden színházban folyik valamilyen házi képzése, továbbképzése a művészeknek. Elsősorban a fiataloknak, akik között sokan diplomás művészek, sokan pedig diploma nélkül kerültek a pályára. A Nemzeti Színháznak is mindig is volt valamilyen stúdiója. Amikor itt, az új Nemzeti Színházban létrehoztuk a kurzust Jordán Tamással, több cél is lebegett a szemünk előtt. A Nemzeti Színház társulatában szükségképpen az ország legjobb színészeinek egy gazdag csokra játszik estéről-estére. Ami egyrészről fantasztikus lehetőség a színházhoz tartozó, kötődő pályakezdő fiataloknak, hiszen alkalmuk nyílik arra, hogy munka közben figyeljék ezeket az óriási tapasztalattal rendelkező művészeket. Másrészről viszont könnyen belátható, hogy egy ilyen társulatban meglehetősen nehéz negyven-ötven oldalas, nagy szerephez jutni. Nem szeretek boldogtalan embereket gyártani, tehát igen fontos feladatomnak tartom, hogy ezeknek a fiataloknak személyre szabott, nagy feladatokat, komoly játéklehetőségeket találjak. Néhány órán magam is részt vettem, a próbatábláról lehetett mazsolázni jobbnál-jobb témákat, előadókat. Rendszeresen megfordult például a kurzuson Karsai György, akit mindig nagy boldogság hallgatni. Igen, a görög drámairodalomban nincs nála avatottabb előadó és vitapartner, magától értetődő, hogy amikor görög drámákkal foglalkoztunk, meghívtam őt. Több szakember is segítette, segíti a munkát. A kurzus tengelyében egyébként mindig az állt, mert úgy érzem, ebben áll a legrosszabbul a szénánk, hogy hogyan kell nehéz drámai szövegeket személyesen közölni a nézőkkel. Akkor a kurzusok hatását sokan lemérhetik nézőink közül is. Szerintem a III. Richárdban, Az élet álomban, Oidipuszban vagy a Pentheszileiában hallható fiatalok szövegmondása nagyon is dicsérhető. Örülök, hogy ezt mondod és nagy szerencse, hogy másoktól is hallom. Mondják a tapasztalt kollégák itt a színházban és sok vendég is említette. Remélem, hogy igazat mondanak, és ha igen, akkor az egyik lényeges célját el is érte a kurzus. Visszatérve az Andromaché bemutatóra. Talált darab, kezdtem a beszélgetést... A továbbképzés fontos, de közben nem szabad szem elől téveszteni, hogy azért ez az egész a közönségért van. Tehát az elejétől fogva próbáltunk úgy dolgozni, hogy a munka eredménye a közönség számára is értékes lehessen. Az idei évad elején görög drámákkal foglalkoztunk, de az elmúlt évad végén megmutattuk a színház közösségének, hogy mire jutottunk Racinnal. Olyan sikere lett a produkciónak, hogy akkor került szóba először, hogy érdemes lenne a jeleneteket továbbfejlesztve a nagyközönség számára is bemutatni a darabot. Így vettük elő az idén újra a darabot, most már kifejezetten a bemutatás szándékával. Mi az oka, hogy minden szerepet eleve kettőztél? Az a praktikus szempont, hogy a színház műsorrendjébe rugalmasan illeszthető darabunk legyen, ami egy-egy szereposztás számára mindig ad játéklehetőséget, függetlenül attól, hogy a többieknek épen milyen dolguk van a nagyszínpadi vagy a stúdiószínpadi produkciókban. Ez lesz a Nemzeti első utazó darabja, amit máshol is bemutathatunk. Akár egy középiskolában is? Igen. Nemcsak a szereposztásnál, a játéktér, a világítás tervezésénél is figyeltünk a rugalmasságra. Ez az első előadása a Nemzeti Színháznak, amely nem igényel komoly színházi technikát, lényegében bárhol eljátszható. Eöri Szabó Zsolt
Tisztelt olvasók, pedagógusok! Elkészült tehát a Nemzeti Színház első „utazó” darabja. Szívesen elvisszük oda, ahol erre igény támad. Akár a honlapon keresztül is jelezhetik az érdeklődésüket. Írjanak e-mailt, vagy tegyenek bejegyzést az előadás vendégkönyvébe, ha szívesen vendégül látnák Racine Andromachéját.
  • Vendégkönyv
  • Levélküldés
  • Az előadás színlapja

    (2006. április 27.)