Az élet álom - rendezői jegyzet

Calderón Az élet álom című remeke 1635-ös megírása óta állja a változó idők megfejtőinek nem szűnő ostromát. Apró-cseprő ruházkodásbeli, viselkedési és egyéb konvenciók ezt a különös művet sem kényszerítik ilyen vagy olyan kötelező megoldásokra. Ennél sokkal lényegesebb filozófiai, erkölcsi, történeti összefüggéseken kell eltűnődnie a művet érteni és megszeretni vágyóknak. Hogy afféle agnosztikus filozófiai programdarabnak íródott volna – meglehet. De biztosan többet jelenthetett már megírása pillanatában is és egészen bizonyosan sokkal többet jelent ma, 370 év elteltével. Nemcsak a fordulatos és rendkívül eredeti mese elgondolkodtató, hanem az, hogyan viszonyulnak a mese hősei saját sorsukhoz, mélyen megélt erkölcsi elvekhez, és persze a többiekhez. Magányos, rendkívüli nehézségekkel, tragikus végzetszerűségekkel küzdő – a modern kor emberét megszégyenítően nyílt szenvedélyű alakok Calderón drámájának szereplői. Végül – úgy érezhetjük – a mi korunk nem mindig lélekemelő tanulságait, nem okvetlenül bíztató jövőképét élik meg, élik át; a mi kérdéseinket teszik föl és hagyják bizonytalan megválaszolatlanságban. Hogy álombéli-e, valóságos-e életünk? Látszat-e minden tettünk, becsvágyunk, sikereink és kudarcaink? Mit érünk el az életünkben, ha egyáltalán elérünk valamit? Igazi-e a tünékeny boldogság, ha egyáltalán megadatik, vagy csak egy pillanat elillanó mámora? Sorolhatnánk a kérdéseket, melyre a mű hősei nem kapnak megnyugtató választ. És mi? Kedves nézők! Kinek-kinek a saját válaszait kell megkeresnie Az élet álom című műben. A darab több évszázados sikere éppen ebben a keresésre sarkallásban rejlik. Ne bátortalanodjanak el – nagyon könnyen fogyasztható mese a Calderoné. Ha az izgalmas meseszövésnél nem merészkednénk tovább, reméljük, akkor is szép estéjük lesz. Valló Péter

(2006. február 19.)