Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Az öngyilkos hátteréről

Koltai Tamás: Bohózat a túlélésről Élet és irodalom, 1988. május 20. Nyikolaj Erdman 1928-ban írta Az öngyilkost. A darab azokat a tarka éveket tükrözi, amikor a társadalmi visszásságokban bővelkedő életet még áthatotta a forradalmi lendület, és a drámaírók – Majakovszkij, Katajev, Erdman – fölszabafult, szókimodó, elfogulatlan optimizmussal szatirizálták a szocializmus mulandónak vélt gyermekbetegségeit. Azóta ezek a művek bizonyos történelmi távlatba, kerültek, következésképp a bennük fölrajzolt jövőképhez alaposan megváltozott a viszonyunk. Gondoljunk csak arra, hogy Majakovszkij Foszforeszkáló Nőjének, aki akkoriban az utópisztikusan messzi kommunizmusból, 2030-ból érkezett, ma már legalábbis közelebbi fényjeleket kellene adnia. Ami pedig Erdman pisztollyal kacérkodó hősét illeti, őt valóságos vátesszé teszi az a kijelentése, hogy bár az Izvesztyija szerint az élet nagyszerű, de ebben a kérdésben várható még cáfolat. Az öngyilkos kétségtelenül keserűbb darabnak látszik ma, mint keletkezése idején. Az öngyilkost betiltották a harmincas évek elején. Erdman nem írt több darabot. Drámaírói elhallgatása legendák gyártására ösztönözte az utókort. Különböző források Majakovszkij, Mejerhold és mások sorsának analógiájára az üldöztetés fiktív életrajzát költötték alakja köré, szilenciummal, büntetőlágerral, kijelölt kényszerlakhellyel. Az igazság ezzel szemben az, hogy a negyvenes-ötven években Erdman sematikus film többszörösen kitüntetett, állami díjas írója. Hiteles életrajza talán csalódást okoz némelyeknek. Bizony, szebb volna őt hősi áldozatnak látni. De Erdman inkább Podszekalnyikovjára hasonlít. Gondolt egyet, és túlélte. Molnár Gál Péter: Az öngyilkos kálváriája Mozgó világ, részletek Az öngyilkos ellen-szenvedéstörténet. Magamra veszem a szenvedést értetek, mindnyájatokért - szavalja a kispolgári kényszer-megváltó, aki nyílt színen háromszor támad föl, ami azért Krisztusnak is sok lett volna. Erdman kálváriája nem ért véget Az öngyilkos feltámadásával. Hasonlóképp kezelik őt irodalmi utóéletében, mint pitiáner hősét, Podszekalnyikovot: ki-ki érdeke szerint a maga halottját faragja ki az áldozatnak kiszemeltből. Csődhangulatot terjesztő latornak bélyegezték Erdmant egyfelől. Posztumusz fölfedezését követően antibolsevista drámaírócsillag lett belőle. Akik a sztálini rémuralom korai kritikusának tartják: hajbókoló latornak vélik szapora kézzel írott forgatókönyveiért. Az antisztálinista drámaíró sztálinista udvaroncként írta meg a gyászos évek tragédiáit eltakaró vidámságait. Erdman azonban nem volt sem antisztálinista, sem udvari szállító. Írói meghurcoltatásának és dicsőséges utóéletének, szórakoztatóipari kényszermunkájának és mai élvezhetőségének egy az oka: szabad emberként szemlélte a történelmi valóságot. Brecht szerint a humor: dialektika. Erdmannak a dolgokat ellentmondásosságukban érzékelő humora volt, ezért minősültek szatírái nemkívánatosaknak és ez tartotta frissen műveit. A megbízólevél fergeteges sikere és Az öngyilkos betiltása után, 1933-ban Mejerhold színházának házi szerzőjét három évi száműzetésre ítélték. Ezt az időt nagyrészt a szibériai Jenyiszejszkben és Tomszkban töltötte, innen küldte leveleit édesanyjának, Valentyina Boriszovnának. Nyikolaj Edrman: Levelek a száműzetésből Színház, 1990. szeptember (Fordította: Zappe László) 1933. november 27. ... Nagyon, nagyon, nagyon kérlek benneteket, ne izguljatok miattam. Rajtatok és Moszkván kívül minden megvan, amit akár egy bogaras ember is kívánhat. Vajas kenyeret eszem, húst ebédelek, süteménnyel iszom a teát, Thackeray-t és Hegelt olvasok, kitűnő cigarettát szívok, táviratokat kapok a barátaimtól és dolgozom. És nagyon nyugtalankodom Miattatok. Annyi pénzt küldtetek, hogy nyilván mindennel spórolnotok kell. Egyezzünk meg, hogy csak akkor küldtök csomagot és pénzt, ha kérem ... Nyikolaj 1933. december 3. Ma megkaptam az első leveled. Köszönöm, Aranyom. Nagyon tévesen képzeled el az életemet. Semmi ok nincs arra, hogy féltsél és izgulj miattam. Amikor Gagrában voltam, több okod lehetett az izgalomra. Gagrában leeshettem volna a hegyről, belefulladhattam volna a tengerbe, beleszerethettem volna egy színésznőbe, vagy ráülhettem volna egy skorpióra. Itt még le sem ihatom magam, mert nem árusítanak vodkát. Oly csendes, kiegyensúlyozott és munkás életet élek, hogy a háziasszonyom nem győz csodálkozni... A szibériai sarki fagyok csak út közben szörnyűek, az én utam pedig véget ért. Ráadásul itt azt mondják, hogy az idei tél enyhe. Én ezt, amikor elmentem itthonról a postára és vissza, még nem vettem észre. Itthon nagyon meleg van. Nyikolaj
***
Az bemutatóra készült műsorfüzetben további írásokat, levélrészleteket, fotókat találhat.

(2006. január 13.)