Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Ion Luca Caragiale: Farsang

Jordán: Legeslegjobban engem az izgat, hogy hogyan kell manapság a színházban játszani. Ez bonyolultabb kérdés, mint ahogy talán elsőre látszik. A stílusok nagyon széles palettáját láthatjuk a világban, de a mai magyar színházban is. Az én elvem, amit a Színművészeti Egyetemen is tanítok, és amit eddigi pályámon is gyakoroltam, az úgynevezett átélt színészi játék. Én ezt szeretem. Amikor az alkotók megvizsgálják, hogy milyenek a figurák, miről szólnak a szituációk és egy gondos, jó elemzés után a szereplők megpróbálják azokat a helyzeteket - élni. Vannak, akik ezt félreértik. Általában azt hiszik az átélésről, hogy valami bódult, kontroll nélküli állapotot ez, amiben a színészek szinte orvosi esetté válnak, és, ha nem avatkozik közbe senki, talán még kárt is tehetnek magukban. De a hiedelmekkel ellentétben, ez egy rendkívül racionális folyamat. Az ember eldönti, hogy mi miről szól, bevállalja és – elsősorban a rendező segítségével - megpróbálja magában mindazokat az érzéseket fölkelteni, amik az adott helyzetben hitelesek. A Buborékokban is ezen az úton próbáltam járni. Ezt a darabot azért tartom kiválóan alkalmasnak erre a vizsgálatra, mert rendkívül szélsőséges helyzetek, jellemek, érzelmek alkotják, és, hogy ennek a kergetőzésnek értelme legyen, az megköveteli, különlegesen igényli az átélt játékot. Eöri: Talán jól jellemzi mindezt, ha felidézek egy pillanatot az egyik próbáról. Azt az instrukciót adtad a színészeknek, akik a cselekmény szerint éppen egy teljesen őrült helyzetbe bonyolódtak, hogy fogadják el - ez most a valóság. Jordán: Mert én nagyon komolyan veszem és elhiszem azt, amit a szerző leírt, amit játszani kell. Karinthyval szólva, a humorban nem ismerünk tréfát. Eöri: Több fordítása is ismeretes a darabnak, ezeket játszották is Magyarországon, de a Nemzeti Színház egy új fordítást fog bemutatni. Miért? Jordán: A mostani munkához az ötletet még Mácsai Pál barátomtól kaptam. Ő foglalkozott a darab bemutatásával és úgy képzelte, hogy Réz Pállal – aki kiváló szakértője a román irodalomnak, és beszéli is a nyelvet - csináltat egy nyersfordítást. A nyersfordításból pedig Parti Nagy Lajos készíti majd a műfordítást. Így is történt. Caragiale-t ugyanis rendkívül nehéz hitelesen fordítani, mert a figurái egy bonyolult szlengben beszélnek. Olyannyira, hogy Réz Pál a kiváló nyersfordításhoz még román-román szótárt is használt. A végeredmény kitűnő lett, amiből aztán Parti Nagy Lajosnak sikerült magyarra mentenie a mű nyelvi világát. Bravúros nyelvi leleményekkel hűen visszaadta azt a típust, azt a beszédmodort, amit a szereplők ebben a darabban használnak. Merem állítani, hogy egy mestermunka lett, jól mondható, és a próbákon nagy élvezet vele dolgozni. Eöri: Változott, változik a szöveg a próbákon is? Jordán: Hogyne, hiszen a színpadi megvalósítás során mindig egy sereg dolog felmerül. Permanens kapcsolatban vagyunk a Parti Nagy Lajossal. Ő a szövegkönyvet ajánlásnak tekinti, így szabadságot adott nekünk, hogy a vele való konzultációkkal húzhatunk belőle és akár bele is írhatunk. Ezek a változtatások egészen biztosan a darab javát szolgálják. Eöri: Akkor tehát az is biztos, hogy a Farsangot így, ahogy a Nemzeti Színházban bemutatjuk, magyar színpadon még nem lehetett látni. Jordán: Azt gondolom, hogy a Réz Pál és a Parti Nagy munkája komoly érték, önálló irodalmi mű született. A zene is egy érvényes alkotótól jön, Selmeczi György, a színház zenei vezetője segédkezik ebben. A kitűnő maskarák pedig, amelyeknek komoly szerepük van a darabban, Dőry Virág elképzelései alapján készülnek. Eöri: Játsszuk azt, ha már Karinthy szóba került, hogy az ő stílusban, röviden, mutasd be, miről szól a darab? Jordán: Egy borbélyüzlet főnökébe két nő szerelmes. A féltékeny férjek nagy kergetőzésbe bonyolódnak egy farsangi mulatságon. A bonyodalmat fokozza, hogy a szereplők állandóan átöltöznek. Így mindenki mást kerget, mint aki a maskarát viseli. A harmadik felvonásban a bonyodalmak elsimulnak és mindenki nagy megelégedésére, egy közös lakomában fejeződik be a sok kaland. Kép és szöveg: Eöri Szabó Zsolt
  • Az előadás színlapja

    (2005. április 15.)