SZEREPLŐK:
Törőcsik Mari m.v. / Nagy Mari m.v.
Sőtér István
Trill Zsolt
Orosz Ibolya
Szűcs Nelli
Orosz Melinda
Varga József
Béres Ildikó
Tóth László
Vass Magdolna
Rácz József
Ivaskovics Viktor
Kristán Attila
Szabó Imre
Kacsur András
Gál Natália
Kacsur Andrea
Tarpai Viktória
Ferenci Attila
Krémer Sándor
Díszlet- és jelmeztervező: Belozub Alekszander
Koreográfia: Horváth Csaba
Dramaturg: Szász Zsolt
Rendezőasszisztens: Kozma András
Rendező: Vidnyánszky Attila
Édes fiát az anyja hívta,
messziről kiáltott,
édes fiát az anyja hívta,
messziről kiáltott,
a ház elé ment, onnan kiáltott,
nehéz kontyát lebontotta,
szőtt abból sűrű rengő fátyolt,
bokáig-érő drága leplet
Gyönyörű sorok, Juhász Ferenc műve kezdődik így, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából. E szavakkal kezdett a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház kórusa is szerdán este, amikor a mű alapján készült darab közös premierjét tartották a Gyulai várszínházban. Vidnyánszky Attila, a beregszászi színház főrendezője izgalmas művet, izgalmas megfogalmazásban állított a várszínpadra. Sejtelmes, expresszív és szürrealista jegyeket magán viselő előadást hoztak létre, híven a műhöz, amely a népballadák világára épül. A várbelső, mint sok más nemes darabnál korábban, most is szuggesztív környezetnek. bizonyult.
Juhász Ferenc, akit Vidnyánszky Attila az egyik legnagyobb költőnek tart, 1955-ben írta A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című epikus verset, Bartók Béla halálának tizedik évfordulójára. Inspirálója Bartók műve, a Cantata profana volt, amely 1930-ban készült. A zeneszerző a kilenc csodaszarvas román eredetű népi regét dolgozta fel művében. Juhász Ferenc művében a fiú elhagyja az édes otthon biztonságát nyújtó világát, egy, másik, korszerűbb meghódítására készül, melyből sok küzdelem árán eljut a titkok kapujába...
A régi világ vonzása helyett a villanyoszlopos várost választja, a tudást, a mindenség titkainak felfedezését. Magára maradt anyja hiába hívja, öregségére, tehetetlen kiszolgáltatottságára hivatkozva, hiába csábítja a régi emlékekkel, megszokott, harmonikus életükkel. A szarvassá változott fiú tudja, oda nem térhet vissza, mert az a világ már nem az övé
a fiú vissza - kiáltott,
szarvas-hangon búgott a ködben: anyám, édesanyám,
nem mehetek vissza,
anyám, édesanyám,
ne csalogass engem
A halott apa emléke sem téríti haza.
Csak meghalni megyek, meghalni oda vissza,
meghalni megyek, csak meghalni megyek édesanyám: akkor leszek a kisfiad újra,
mert az csak neked fáj édesanyám,
jaj, csak neked fáj, édesanyám..
Az előadás balladaszerű megszólaltatásban, látványos színpadi képekkel, zenével, tánccal megjelenítve a mondanivalót, végigkíséri a kiválasztott utat a titkok kapujáig. A hűség az övéihez, az anya iránti szeretet, a halott apa örökének továbbvitele azt sejteti, mégsem hiábavaló az otthont elhagyó áldozat. Megkapó jelenet volt, amint a fiú az érte menő anyját az ölében viszi hazáig, a halott apa megelevenedésével hol egyikük, hol másikuk viszi egymást a hátán. A holtak birodalmának kapujából még megérkeznek az utolsó kincsek, ám oda már nem léphet be senki.
A rendező a sejtelmes mondanivalóhoz kiváló díszleteket teremtett. Megjelenítette a szülői ház képét a kis asztallal, a kockás abrosszal, melyen ott a tej, amelyen szeletelni lehet a süteményt, a régvárt gyermek hazatérésére. Szuggesztív körtánccal érzékeltette a gyökerektől akár a csillagokig emelő utat, miközben a szarvasok a tiszta forrásból isznak. Különleges módon mutatta be a kivilágított várost, amely veszélyesebbnek látszik, mint a rég elmaradt otthon.
Az előadás nem kínált lehetőségeket nagy egyéni színészi megnyilvánulásokra, erényét az összeforrt csapatmunka jelentette. Hasonlóan a népi világhoz, ahol a közössé ereje a nagyobb. A színészek alárendelték játékukat a műnek, és az újraalkotott műnek: a magyar színjátszás nagyasszonya, Törőcsik Mari, a fiút alakító Trill Zsolt és valamennyien.
Nagy feladat hárult a kórusra, amely a tiszta szövegmondáson túl a realizmustól a misztikusig vitte a nézőt. Ha a szöveget nem mindenkor értettük, a pozitívumokból kiindulva bizonyára nem az ő hibájuk. Sajnos, nem mindenhonnan lehetett látni a színpad elején zajló jeleneteket sem. Talányok maradtak a nézőben, e sorok írójában azonban ez vonzerőnek bizonyult: a darabot a megfejtéshez egyszer látni nem elég.
SZŐKE MARGIT
KULTÚRA /2003.07.07./
