Ami kimaradt...

Ezt a kis kitérőt két okból is feltétlenül érdemes megtenni, mondja Selmeczi György. Az mindig nagyon izgalmas kérdés, hogy a mindenkori direktorok hogyan válogatnak, hogyan végzik a maguk sajátos piackutató munkáját. Visszatérő nézőink azt már jól tudják, hogy az opera műfajának meghonosodása Magyarországon Erkel Ferenc nevéhez fűződik. Évtizedeken át ő határozta meg a Nemzeti bemutatóit. Vizsgálódásaim alkalmával hallatlanul izgalmasnak éreztem ezt a felfedezést, hogy egyetlen egy orosz operát sem találni a Nemzeti repertoárjában. A sorozatunkban vizsgált időszakban, tehát az 1880-as évek közepéig, egyáltalán nem tűnt föl orosz mű Magyarországon. Pedig Erkel kortársa volt Muszorgszkij, Csajkovszkij, Dargomizsszkij, a klasszikus orosz operairodalom valamennyi jelentős szerzője. Tehát, aki eljön az operamesékre, az megtudhatja, hogy mi mozgatta a műsorválasztást a Nemzeti Színházban, hogy az egyetemes műveltség szempontjából hol keletkezett űr a fővárosban, és ez valóban hallatlanul érdekes kultúrtörténeti szempontból. És mi a kitérő másik oka? A felcsendülő áriákat hallva azt a megfigyelést tehetjük, hogy a Nyugat-európai opera milyen őrületes erővel hatott az orosz operára. Ezek a nagy oroszok jellegzetes nyugati mintájú operákat írtak. Talán Muszorgszkij a kivétel ez alól, aki képes volt a Nyugat-európai modellek oroszosítására. Valahogy úgy, ahogy Erkel gyönyörűen szintetizálta a verbunkost az egyébként olasz és német mintájú operáiban. Nos, ezeknek a zenei hatásoknak a vizsgálata hallatlanul érdekes, különösen, hogy kitűnő énekesek mutatják majd be, a nem kevés kiválasztott részletet. Miket hallhatunk majd? A nagy slágerekből szemezgetünk. A Borisz Godunovból, az Anyeginből, a Pikk dámából, és Dargomizsszkijtől pedig a Kővendég című operából, ami Puskin Don Juan történetére készült. Az operaénekesek Herczenik Anna, Kolonits Klára, Kóbor Tamás és Réti Attila.

(2005. január 13.)

Galéria

Mennyei szép rózsa