Sárga liliom

TARJÁN TAMÁS A teljes kritika: Népszava, szept. 20. Hibátlan térkezelés, biztos tömegmozgatás, feszült atmoszféra: ha valaki kimegy, az ki van menve, ha valaki bejön, az be van jőve. Khell Zsolt kávéház- és kórházdíszletében az első és a harmadik felvonás alkohollucskos tere dialogizál, a második felvonás vérmaszatoló helyszínével, az állatias vaktában lövöldözés az abszurd bohóctréfaként lezajló műtéttel. Az összes színész a helyén, mindenkit sorolni illene, mert falsot nem fog senki. Schell Judit primadonnája kikényszerített vetkőzőszámának riadt, szoborszerű megmerevedésével, Blaskó Péter a reformkori fizimiska lejáratásával, Hollósi Frigyes a zsidó kocsmáros erős, de pénzre mégis hamvadó öntudatával, Gazsó György a nyakas főhősből ütődött és kispolgári orvossá operált botcsinálta lázadó téblábolásával tűnik ki. A nyikhaj nagyherceg - Hevér Gábor - és a lelkét felgyullasztó gyámleány, Judit - Bognár Anna - mögéje szorul a kevésbé fontos, ám domináns karaktereknek: Kaszás Attila démoni főhadnagyának, Kulka János pipogya ügyvédjének, Felhőfi Kiss László bolhapattogású Csihásának. Sinkó László (Rád János) a felesége koporsóját egyszer-egyszer megkoppintva morzézza el egy rémes házasság poklát. (Az sem biztos, hogy a meggyfaládában az asszonya fekszik. A temetési koncessziót hirtelen elnyert Bokor a kávéházban nagy buzgalommal helyezte el a negyvennél több áldozatot követelő vasúti szerencsétlenség halottainak koporsóit, a nevek felpingálására azonban nem futott idejéből. Majd legközelebb. A cimbalom művésze, Karcsi cigány ugyanis - hogy ne billegjen hangszerének lába - mindig kiszedi a sorompóból az anyát. Nincs annál jobb támaszték. Előbb ketten, később negyvenhárman, s épp most ki tudja, hányan vesznek oda.)

M.G.P. A teljes kritika: Népszabadság online, szeptember 21. Hevér főhercegségének jelentőségét és súlyát kísérői adják meg: Kaszás Attila Thurzó Sándor főhadnagya, a kaposvári Kocsis Pál villogó tekintetű Hessen Frigyes bárója, Mertz Tibor vértől elájuló Illésházy István grófja, Stohl András statisztaként háttal színre lopakodó, majd teljes belső készenléttel résztvevő Basarczy András hadnagya, Schmied Zoltán Koblinger Lajos hadnagya és Bajomi Nagy György pösze papja, Trokán Péter snájdig Katolnay ezredese. Kaszás állatidomárként szemmel tartja fékezhetetlen főhercegét. Higgadt ápoló, méltóságteli hopmester, korhely cimbora, felelős nevelő. A katonacsapat szemsarokból lesett főhercege nézésüktől lesz korhely Habsburg. Szilajok, ha őrzöttjük úgy kívánja. Lezárják arcukat, ha kínos a helyzet. Néha személy szerint megbolondulnak az italtól, a feszültségtől. A második felvonás kórházi képében Jancsó Szegénylegények-jéből fekete köpönyeges pandúrokként kerengenek. A harmadik felvonásban suttyomban boldogok, hogy megszabadulnak ápoltjuktól. Játékuk nem poentírozottan kitett. Inkább színészi rejtjeleket alkalmaznak, mintha mellékesen cselekednének. Ez persze Mohácsi realista színészvezetésének dicsérete is.

KOLTAI TAMÁS A teljes írás az Élet ÉS Irodalomban /48. évf. 39. szám/ A Mohácsi János-jelenség két évtizede kezdődött. 1985. június 10-én, miközben a fél évvel azelőtt bemutatott Katona-kiforgatását néztem a kaposvári stúdióban (Bánk bán avagy Hogyan vagy partizán) még csak sejtettem a pillanat súlyát. Négy és fél év múlva a Schiller után szabadon készült Ármány és szerelem láttán már nem maradt kétségem. Az volt Mohácsi első nagyszínpadi rendezése, előtte nem sokkal Shakespeare-t, a Tévedések vígjátékát trancsírozta kortársivá a stúdióban. A Schiller-parafrázist egy héttel a premier után Romániában lekopírozta a forradalomnak nevezett cirkuszi mészárszék és blődliváltás. Rögvest meg is írtam L. F. S. című kritikámban, melyben az F. S. Friedrich Schillert rövidítette. Úgy ítéltem meg, Mohácsi a valóságot ábrázolja, "annak is a borzalmasan röhejes, vériszamos, grand guignolos, rémálomszerű változatát, amelyet az utóbbi évtizedekben módunkban volt megtapasztalni. Azt a jogállam-nélküliséget, azt a sehol sincs és bárhol van diktatúrát, amelyben egy állampolgárokat kedve szerint letartóztatható, hatalmát családi-házassági kapcsolatokkal erősítő miniszter és egy bűnbánóan magába szálló kegyencnő története nem az F. S. elképzelte fennkölt, tragikus katarzissal végződik, hanem lincseléssel, lövöldözéssel és a nemzeti vagyon bőröndben való menekítési kísérletével".

(2004. október 30.)

11.MITEM/Mejerhold

Körhinta (2024)